Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Forrásközlés - Hermann István: Sikertelen magzatelhajtás a XVII. század elején
Forrásközlés előtti megindítását.15 Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a korabeli népesség nagyon keveset tudott a fogantatás és a terhesség mibenlétéről,16 bár valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy a magömlés és a teherbeesés között kapcsolat van, de ennek lényegét nem értették.17 Mint a jelen oklevélből is kiderül, a XVII. században a lányok kevés felvilágosító beszélgetésen vehettek részt, hiszen a több szülésen átesett édesanyjuk sem szívesen beszélt, valószínűleg nem is sok mindent tudott erről a kérdésről.18 A tudatlanság mellett a prüdéria is akadálya lehetett ezeknek a beszélgetéseknek. Valamennyi keresztény vallás Isten ajándékának tartja a magzatot, akinek jövetelét örömmel kell (illik) fogadni.19 A XVII. század lelkivilága ezt teljesen természetes módon el is fogadta. Ennek ellenére az is természetes volt a korszakban, hogy megpróbáltak tenni a nem kívánt terhességek ellen.20 Az oklevélben nyilatkozó hetven éves tanú természetes könnyedséggel beszélt a pápai hatóság és a fiú előtt az alkalmazott terhesség megszakítási módszerről: „...azt haliam hogj oly fűuet is főztetek uoltt nekj, hogj ha aztt megh jszza eluesztj uele." Ugyanígy a tizenöt éves szolgáló, aki — amikor az együtt élő párnál szolgált nem lehetett több tizenhárom évesnél, tehát még szinte gyermek volt — szintén említi az abortáló szer készítését, fogyasztását: „es azt is láttám hogj az leginj főzött égj fazékban ualamj rettenetes keserű fűueli es mondat az leannak eztt igjad ugjmond tjszta ruha áltál." Sajnos a főzetbe tett „füveket” egyik fatens sem nevezi meg. Későbbi analógiák alapján lehetne például a babonasággal fűszerezett főzetre is gondolni, amely szerint éjfélkor a négyes útkereszteződés mind a négy ágából kell összeszedni az ott található valamennyi féle 210 Acta Papensia I (2001) 3-4. 15 Erre tömeges méretekben csak a XIX. századtól vannak adataink. GÉMES Balázs: Népi születésszabályo- zás (magzatelhajtás Magyarországon) 19-20. században. Bp., 1987- Jelentős adattárral, külön külön bemutatva a terhesség megszakítás szinte teljes népi eszköztárát. — KOTYUK i. m. 27. 16 Még a XIX—XX. század fordulóján is homályos képzetek voltak a terhességről az Ipoly-menti gyűjtések alapján. KAPROS 1986. 125. — Uyganez mondható el Kárpátaljáról is. Vö. KÓTYUK i. m. 28. 10. jegyzet. 17 TÓTH i. m. 133. 18 Az első képzett — tanfolyamokat végzett — bábák majd a XVIII. században jelentek meg. (Hazánkban a bábák szakképzését csak 1876-ban tette kötelezővé a törvény.) Ugyanekkor készülnek az első bábaoktató tankönyvek is, amelyek elérik a korszak európai színvonalát, alkalmasak a bábák szülészeti tevékenységének elméleti megalapozására. (Csak néhány művet említve: WESZPREMI István: Bábamesterségre tanító könyv. 1766.; STE1DELE Károly: Magyar bábamesterség. 1777.; MOCSI Károly: A bábamesterségnek eleji. 1785. stb.) Sajnos ebben a korban is és még nagyon sokáig a fogamzással, terhességgel és szüléssel kapcsolatos dolgok nem kellően szalonképes témának számítottak a közgondolkodásban. Ügy tűnik, hogy a nők legfeljebb egymás között, esetleg a település bábájával beszélték meg azokat. DEAKY 1996. 103. — Kótyuk Erzsébet és mások kutatásai alapján ez még a XX. században is kényes kérdés volt. Vö. KOTYUK i. m. 28. 10. jegyzet és az ott hivatkozott irodalom. 19 A régebbi keresztény teológia Tertullianus (t220 előtt) alapján úgy gondolta, hogy a magzatnak negyven napig nincs még lelke. „Ennek az álláspontnak az volt a gyakorlati jelentősége, hogy a szóban forgó időhatárig megengedhetőnek tartották a magzatelhajtást." GÉMES Balázs, 1973—74. 236. Az egyház nagyon korán változtatott ezen az állásponton és a jelenleg is érvényes felfogás szerint a lélek a fogantatás pillanatában megjelenik a magzat testében, ettől kezdve a magzatelhajtás gyilkosság, amely az áldott állapot bármely pillanatában elfogadhatatlan. 20 A XVII. század végéről származó adat jól világítja meg a terhes nő bizonytalanságát a kérdésben: „Én mondottam: megveri az isten. Azt mondotta: nem ver, mert még lélek nem volt benne." Idézi: GÉMES 1973— 74. 237.
