Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Forrásközlés - Hermann István: Sikertelen magzatelhajtás a XVII. század elején
Forrásközlés fűből és azt megfőzni, meginni — és ez majd hatásos lehet. Persze többnyire nem ártott!21 De abban a korban is voltak olyan személyek — füvesasszonyok, füvesemberek22 —, akik sok mindent tudtak az erdőn-mezőn található növények, esetleg ásványi anyagok hatásairól. A szolgálólány által említett főzet a feltűnően keserű íze miatt valószínű, hogy nemcsak a babonasággal átszőtt, találomra szedett füveket tartalmazta, hanem olyan növények leve lehetett, amelyeket tényleg hatásosnak gondoltak. A későbbi analógiák alapján gondolhatunk például a mályvarózsa (Alcea) gyökerére, amelynek alkaloidája alkalmas a terhesség megszakítására.23 Ennek a növénynek a népi neve bábabéles-mályva volt, amely utalhat a korabeli nőgyógyászati felhasználásra is. Emellett a különféle mérges növények leveleit, gyökereit is előszeretettel használták a kívánt abortiv hatás elérésére. Természetesen ezek többnyire teljesen hatástalanok voltak a terhesség megszakítására. Általában múló rosszulléttel, kisebb mérgezéssel megúszta a delikvens, persze, mint irodalmi példák is mutatják, az efféle praktikák vezethettek tragédiához is. Egyébként a általános vélemény volt még a XIX-XX. század elején is, hogy csak annál a személynél hatásosak a terhesség megszakítás népi (nem fizikai beavatkozást jelentő) módszerei, akik amúgy is hajlamosak a vetélésre.2'1 A terhességhez kapcsolódóan még egy kérdéssel kell foglalkoznunk: a kora újkor embere nem nagyon volt tisztában azokkal a változásokkal, amelyek az áldott állapotba került nő szervezetében végbe mentek. A második tanú vallomásából tudjuk, hogy a leány anyja sem volt biztos gyermeke másállapotában. Tehát nemcsak nem beszélték meg a kérdést, de valószínűleg a leány természetes szégyenlősségét előtérbe állítva, sokáig titkolhatta állapotát. Talán az általánosan alkalmazott elkötés és a korabeli bő paraszti ruhaviselet is segítette ebben. Pedig a terhesség nagy része valószínűleg a nyári kora őszi időszakra esett, amikor a meleg időjárás miatt amúgy is kellemetlen lehetet a túlzott öltözködés. A család anyagi viszonyait nem ismerjük, de nehéz elképzelni a teljes tudatlanságot, az esetlegesen édesanyjával vagy leánytestvéreivel együtt alvó serdült leánynál. Ebben az időben a parasztságnál nem volt általános a gyermekek külön fekvőhelye. Persze a korábban hivatkozott házaspár módjára történő együttélés alapján amúgy is feltételezhette volna az édesanya unokája érkezését. Mindenesetre a leány szinte balladai módon válaszolt anyja kérdésére, aki azt valószínűleg nem különösebben firtatta tovább, legalábbis a tanú nem tudott erről. Acta Papi-nsia 1 (2001) 3-4 211 21 GÉMES 1987. 22-23. 11 Első írott említésük 1561-ből való. Magyar néprajzi lexikon II. (Főszerk.: Ortutay Gyula) Bp., 1979. 247-248. A füvek hatásainak ismeretére már a XIV. századból fennmaradt emlékek alapján következtetni lehet. Az első füvészkönyv Magyarországon 1578-ban jelent meg. Uo. 248-249. n TEMESVARY Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon, Budapest 1899. Különösen az Anticonceptionalis eljárások című fejezet, 16-23.; GÉMES Balázs, 1987. 26. és DEAKY 1996. 33. Néprajzi analógiákból bőségesen ismert az eljárás, bár a mályva gyökerét elsősorban nem mint főzetet, hanem mint a hüvelyben eihelezett abortiv szert használták. Vö. Népszokás, néphit, népi vallásosság. (Főszerk.: Dömötör Tekla) Bp., 1990. 13. In: Magyar néprajz 111. — KÓTYUK i. m. 27. 7. jegyzet. 24 „Van akinek használ, aki gyengébb természetű, s aki erősebb az hiába csinálja.” GÉMES 1987. 21. és DEÁKY 1996. 122-127. különösen a 123.
