Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)

1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején

Forrásközlés lásügyi kérdések egyedül a király kegyelmétől, s nem az országgyűlési végzésektől függenek. A törvény szövegében szerepelt egy olyan szó is (Sua Majestas sacratissima ... praecitatos articulos adhuc ratos fore benignissime resolvisset, vagyis O legszentségesebb Felsége ... legkegyelmesebben elhatározta, hogy az előbb idézett [ti. az 1681:25. és 26.] törvénycikkek még érvényben maradjanak.), mely még inkább a vallásügyi törvények időleges érvényét volt hivatott aláhúzni.29 Ezt a törekvést szolgálta az 1691. április 2-án kiadott Lipót-féle törvénymagyará­zat (Explanatio Leopoldina), mely az 1687. évi 21. törvénycikknek egy igen szűk keretű értelmezést adott. Eszerint az artikuláris helyeken mindkét protestáns feleke­zet lelkészei szabadon működhetnek, de máshová lelkipásztori tevékenységet végezni, így keresztelni és temetni sem mehetnek. A nem artikuláris helyeken lakó protestán­sok elmehetnek egyházi szertartásokat végeztetni az artikuláris helyek lelkészeihez, de a stólát az illetékes katolikus plébánosnak kell megfizetniük. Protestáns /öl des urak építhetnek családjuk számára imaházakat, de jobbágyaik oda nem járhatnak.30 Lipót többi vallásügyi rendelete is a szűkítést szolgálta. 1701. április 9-én például a protestáns vallásgyakorlatot csak azon országrészek számára engedélyezte, amelyek 1681-ben a király tényleges hatalma alatt álltak, így a töröktől visszafoglalt részeket ettől a jogtól megfosztotta.31 Nem célunk most az összes királyi rendelet végigkíséré­se, tény az, hogy az ezekből fakadó elkeseredés is hozzájárult a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez. A szabadságharc valláspolitikájának áttekintését mellőzve ugorjunk rögtön a fel­kelést lezáró szatmári békére. Ennek vallásügyi pontja kimondta, hogy a király meg­tartja az eddigi vallásügyi törvényeket, és biztosítja Magyarországon és Erdélyben is a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Az esetleges vallásügyi sérelmeket a király vagy az országgyűlés elé lehet terjeszteni.32 Ez bíztató kezdet volt, főleg miután 1712. március 30-án III. Károly is megerősítette. Ugyanígy bíztatónak indult az 1712. április 3-ra összehívott országgyűlés is, miután III. Károly július 11-i leiratában azt ígérte, hogy az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket meg fogja tartani, a sérelmek meg­vizsgálására pedig bizottságot fog kiküldeni. Az országgyűlést azonban a pestis miatt ideiglenesen fel kellett oszlatni, s mikor 1714- szeptember 8-án összeült, már merőben más légkörben kezdték tárgyalni a vallásügyi kérdéseket. Addigra ugyanis, 1714- április 28-án kelt rendeletében az uralkodó figyelmeztette a protestánsokat, hogy tartsák be az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket és az azt értelmező királyi rendeleteket (így az 1691-es Explanatio Leopoldinát) is. Ez konkrétan azt jelentette a rendelet szerint, hogy a lelkészek csak az artikuláris helyeken végezhetnek isten­29 1687:21. te. Az 1657—1740. évi törvényezikkek. Ford. Tóth Lőrinc, jegyz. Márkus Dezső. Bp., 1900. 348-351. Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) 1000—1895. Szerk Márkus Dezső. A fordító az adhuc szót ezentúl is-sel fordítja, ez azonban nem helyes. Hogy az adhuc ezután is mennyi vitára adott okot, arra nézve lásd: MALYUSZ Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939. 7-8. 30 THURY II. 256. ZSILINSZKY Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a refornatiótól kezdve. I-IV. Bp., 1880-1897. (továbbiakban: ZSILINSZKY) IV. 120-122. 31 THURY II. 265. ZSILINSZKY IV. 122-123. 32 BÁNKÚTI Imre: A szatmári béke. Bp., 1981. 114. 68 Acta Papensia I. (2001) 1-2.

Next

/
Thumbnails
Contents