Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Jakab Réka: Az ugod-vadkerti fürdő a reformkorban
Műhely töltötték Ugodon, valószínűleg a forrás miatt jöttek és esetleg csak a kocsmába tértek be. A pápaiakról nyugodtan feltételezhetjük, hogy minden fontos társadalmi esemény alkalmából megjelentek Ugodon. Először őket is a fürdőzés, az ivókúra lehetősége vonzhatta. Mind a naponta ide járókról, mind a több napra megszállókról feltételez' hető, hogy vettek kúrát, de ezek a pápaiak egy belterjes társaságot, ismeretségi kört alkotva, egyben a bálok-mulatságok főszereplői is voltak. A fiatalabb korosztályok valószínűleg nem kívánták magukat kúrálni, ők sokkal inkább szórakozni akartak a fürdőhelyen, mint ahogy egy korabeli olvasói levélből ki is derül: „Az ifjúság munkája gyümölcseit a Korány Estike, Növendéklelkész, Remény című írott és városban keringő lapokban rakja le. A szép délutáni órákban az ugodi fürdőbe járnak ki mulatni."62 Ezen ifjúság jelentős részét alkotta a pápai református diákság. Több évből is fennmaradtak meghívók, melyek a város közönségét a pápai református diákság évzáró báljára az ugodi fürdőbe invitálják. A Pápai Lapok vegyes rovatában is minden évben találunk valamilyen eseményre szóló meghívót Ugodra. Az 1879. június 9-ei meghívó zártkörű „tavaszi mulatságra” hívta a vendégeket, melyet a pápai református főgimnázium tanulóifjúsága szervezett. A meghívó külön részletezte a programot és a szolgáltatásokat. A délelőtt folyamán társasjátékokkal szórakoztatták a vendégeket, du. 5 órakor pedig kezdetét vette a táncvigalom Cseresnyés Károly híres pápai zenész és társulata közreműködésével. A szervezők a fürdő bérlőjével megegyeztek a menüben, melyről külön árjegyzéket közöltek. Az Ugodra való kiutazást is biztosították: a pápai sétatérről szervezett fogatokat indítottak, fejenként 3 forint ellenében.63 Egy másik évből származó olvasói levél megvillantja az ilyen mulatságok hangulatát is: [A pápai református diákság tavaszi mulatsága] „nagy számú s igen díszes közönség, mint az ifjúság vendégeinek jelenlétében tartatott meg. A százados fáktól környezett csinos völgyben fekvő helyiség egész nap zengett a fiatalok üde zsivalyától, s a többnyire délután érkező vendégeket már előre meglepte, kik a fiatal rendezők által készített díszes diadalív alatt robogtak be a szintén feldíszített helyiség porondjára. (...) Bobai Feri zenéje is megtette a hatását és sokan nem törődve a tánctérre özönlő napsugarak hevével, csakhamar táncra kerekedtek. Az igazi jó kedv, az igazi tánc azonban csak a nap leáldoztával vette kezdetét, s a tarka lampionokkal díszített helyiségben ugyancsak járta a „hogy volt" meg az „újra!" — míg köröskörül eleven falat képezett a környék temérdek lakossága. Városunk és vidékének hölgyei képezték azonban a mulatság legszebb koszorúját."64 Hasonló tudósításokkal és meghívókkal a hetvenes évek mindegyikében találkozunk a Pápai Lapok hasábjain. Ugodon a katolikus egyház június végén, Péter-Pál napján tartotta a búcsút. Ez az egyházi ünnep, amely a szokásos vasárnapi templomi alkalmakhoz képest jóval nagyobb tömegeket vonzott, egyben arra is alkalom volt, hogy a fürdő erre alkalmas épületében táncmulatságot szervezzenek. A reformkori bálok — mint más rendezvények is — egyre inkább hazafias jelleget öltöttek, ahol illdomos volt ezt külsőségekben is kifejezni. A bálokon megjelenő vendégek a korszellemnek megfelelően általá62 Pápa, 1845. június 8. Életképek 1845. 3. köt. 25. sz. 807. 6,.DREK Aprónyomtatványok. Lelt. sz. nélk. A Pápai Lapok. V. évi. 23. szám. 1877. június 10. 93. Acta Papensia I. (2001) 1-2. 45
