Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Szemle - Rott Nándor veszprémi püspök bérmálási feljegyzései 1921-1938
Szemle A főpásztor által vezetett 3 jegyzetfü- zet kiadásához a Balatonfüred-Csopak Tája Szövetkezet nyújtott támogatást. A Hunya Erzsébet tördelő által gondos munkával előkészített kötetet a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár Kötészeti és Sokszorosító Műhelyében állították elő, ragaszkodva a hagyományos külső megjelenítéshez. A Veszprémi Érseki Levéltár kiadványa érdemben három részre oszlik: a bevezető rész után forrásközlés következik, melyet a kutatást megkönnyítő hely- névmutató és tartalomjegyzék zár. A korabeli hangulatot több fekete-fehér fotó teremti meg. Dr. Márfi Gyula érsek meleg hangú ajánlása után az összeállítók a Bevezetésben tájékoztatást nyújtanak a püspöki bérmautak múltjáról, előkészítéséről, lefolyásáról, jelentőségéről. A forrásközlés élén a bérmautak időrendi jegyzékét olvashatjuk, majd 443 naplójegyzet következik. Egy-egy feljegyzésben — néhány bekezdésben — a püspök gyors látleletet készít a maga számára a plébániáról, népéről, papjáról. A tavaszi és őszi bérmálások során — mint a bevezetőből is kitűnik — a püspök naponta rendszerint egy-egy plébániát látogatott meg; ott megszállt, s másnap tovább kocsikázott. A bérmálás után meglátogatta a plébániát és a filiákat, megtekintette az iskolákat, elbeszélgetett a szülőkkel; majd valamelyik hívénél vacsorázott, s nyugovóra tért. így természetes, hogy minden naplójegyzet azzal kezdődik, hogy mikor hol járt, hány embert bérmált, s mikor volt bérmálás legutoljára. Ezen túlmenően kíváncsi volt mindenre, ami egy szokásos egyházlátogatáson szóba kerülhetett: a templomra, iskolára (különösen a hitoktatásra), papiakra; a plébános és kántor ellátására, életkörülményeire, emberi kvalitásaira, eredményességére; a hívek vallásosságára, szociális helyzetükre, a legfontosabb tennivalókra. Jó meg- figyelőképességre vall, hogy utalásokat találunk a plébánosnak, a kántornak, a jegyzőnek és az uradalmi tisztnek — a falu vezetőinek, illetve a különféle egyházaknak egymáshoz való viszonyára is. A naplójegyzeteket alaposabban szemügyre véve megállapítható, hogy a püspök a plébániák közel felében csak egyszer bérmált hosszú működése alatt; a többi helységbe azonban kétszer-három- szór is eljutott. Az egyházkormányzó saját megfigyelésein és mások elbeszélésein alapuló feljegyzései nemcsak a szűkebben vett egyháztörténet számára fontosak; meríthet belőlük a település- történet, a nemzetiségkutatás, az etnográfia is. Ez utóbbinál maradva: beszámol pl. az utazási-elszállásolási körülményekről, az egykézés dunántúli terjedéséről, a népviselet meglétéről, elhalványulásáról, a népi orvvadászat gyakorlatáról, a vallási közönyösség térhódításáról, a vegyesházasságok helyzetéről, a „vadházasságokról” és a válásokról. A plébániaépületek, iskolák építésére, korszerűsítésére vonatkozó feljegyzésekből kitűnik, hogy az 1930-as években terjedt a villanyvilágítás, az új lakásokat már fürdőszobával építették. A mindennapi életen átsző- rődnek a politikai hatások: a kommün alatt leszerepelt tanítók, Amerikába kivándorolt parasztok, bácskai menekültek tűnnek fel a kötet lapjain, s helyenként megjegyzések hangzanak el a népnek az egyház számára nemkívánatos (baloldali) politikai beállítódásáról is. Az adatgazdag forráskiadvány — miként arra a szövegközlők a bevezető végén utalnak — a betűhív közlési elvet Acta Papensia I (2001) 3-4. 267
