Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Szemle - Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Heussi, Karl: Az egyháztörténet kézikönyve
Szemle követi, de nem a teljes szöveget tartalmazza. A kiadók mintegy önként vállalva az apologetikusság vádját, a „diffa- máló — bár igaz —, de rossz hírt keltő részeket” elhagyták. Az elhagyást azonban nem egyöntetűen jelölték: hol három pont, hol zárójelek közé tett három pont jelzi a törléseket. Helyenként nem világos, hogy a három pont Rótt stílusának része, vagy a közzétevők által alkalmazott jelölés. A használhatóságot segíti, hogy a forrásokat a legszükségesebb lábjegyzetekkel látták el. (A 15 lábjegyzetet, annak eloszlását, a terjedelemhez képest keveselljük.) Kevésbé érthető, hogy a családnéven szereplő személyek nevének feloldására nem vállalkoztak, holott a plébánosok, káplánok, tanítók esetében ennek semmi akadálya nem lett volna. A csonka névanyag miatt névmutató készítése is lehetetlenné vált. (A helynévmutató is csak a bérmálás helyszínére utal, a feljegyzésekben előforduló egyéb helyneveket nem tartalmazza.) Az egyházmegyét kevéssé ismerő kutatónak bizonyára fejtörést okoz a plébániák és filiák egyházkormányzati és közigazgatási hovatartozásának megállapítása, mivel a kötet elején közölt bér- málási jegyzék egyiket sem tartalmazza. A több mint 200 oldalas forráskiadvány — a források szubjektív jellegénél fogva — izgalmas, hasznos olvasmány és fontos segédeszköze a dunántúli egyháztörténeti és helytörténeti kutatásoknak. Hudi József ADRIÁNYI Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Bp., 2001. Szent István Társulat. (Szent István kézikönyvek 5.) 444 oldal. — HEUSSI, Kari: Az egyháztörténet kézikönyve. Bp., 2000. Osiris-Teológiai Irodalmi Egyesület. (Osiris kézikönyvek) 591 oldal. Két, címében és tematikájában azonos egyháztörténeti mű jelent meg a közelmúltban a magyar könyvpiacon: Adriányi Gábor (1935- ) római katolikus pap és Kari Heussi (1877-1961) evangélikus teológus kézikönyve. Mindkét kötet Németországban látott először napvilágot. Adriányi 1975- ben, Münchenben adta ki azonos című, magyar nyelvű munkáját (az általa indított „Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae" című sorozat 4. köteteként), a ma már klasszikusnak számító Heussi (Kompendium der Kirchengeschichte) pedig most jelent meg elsőként magyarul. (A 12. kiadás 1960-ban, ennek változatlan — sokadik — utánnyomása pedig 1991-ben Tübingenben hagyta el a sajtót. Ez utóbbi alapján készült a jelen fordítás.) Adriányi Gábor az első kiadás előszavában maga is hivatkozik Heussira, mint példaképre műve megalkotásában: „Arról természetesen szó sem lehetett, hogy munkám a legifjabb nemzetközi nagy publikációk mintájára mint többkötetes, több száz fejezetet és több ezer könyvet, szakdolgozatot megjelölő kézikönyv jelenjék meg, de még az sem volt lehetséges, hogy egy katolikus magyar »Heussi« ...lásson napvilágot. (...) Szemem előtt inkább a szintén protestáns Eric Peter példája lebegett, aki Heussi müvét leegyszerűsítve Précis d'Histoire de l'Église címen, 1967-ben bleuchdtelben adta ki kézikönyvét." Ezzel a szerző meg is határozta kézikönyvének határait, illetve 268 ActaPapensiaI (2001) 3-4.
