Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Kránitz Zsolt: „Oh, fájdalom...!" A pápai kollégiumi "Jótékony Egylet" története 1844–1858
Műhely miatt hagyta el a társaságot, de távozta után is segítette az egyesületet. Az újjáalakuló közgyűlésen már tanárként egyengeti az Egylet életét, segíti a munka zavartalan folytatását. Vállalja, hogy mindenkor megjelenik az üléseken, hogy senkinek kifogása ne lehessen azok ellen.51 * 53 A kényszerű szüneteltetés idején az Egylet pénzét őrzi, az adósok is neki küldik meg tartozásukat.5'1 Újabb távozását az iskolából végérvényesen megsinyli a társaság, tagok hiányában megszűnik tevékenysége. A közöny, „az igazán ocsmány részvétlenség” volt a legfőbb kiváltó oka az Egylet létrejöttének és megszűnésének is. Azért alakították társaságukat, hogy tevékenyen harcoljanak ellene, de maguk közül sem tudták örökre száműzni. Az 1840-es évek közhangulata,55 kiemelkedő tanár-56 és diákegyéniségek sora indította útjára a fentebb vázolt társaságot, amelynek mint Egyletnek az élete 1858-ban befejeződött, de szellemisége, mint a későbbiekben alakult jótékonysági egyesületek példája mutatja, nem veszett ki a Kollégium hallgatóiból. Pserhofer Sámuel (1802-1879) 51 „Végre tiszt[eletes] Kiss Gábor tanár úr azt is megígérte, hogy az egylet tartandó gyűlései mint ilyenek ellen senkinek kifogása lehessen: azokon minden időben szívesen megfog jelenni.” Jegyzőkönyv, 1854. május 454 Csizmazia Sándor neki küldte meg a 30 pengőforintot, amivel tartozott. Jegyzőkönyv, 1854. június 15. 35 „Az egyesületek fontosságát és üdvös hatásait az emberi nem és polgári társaság úgy szellemi, mint anyagi érdekeinek előmozdítására minden civilizált nemzet érzi és tapasztalja. A társas viszonyok jelen állapotában azok nélkülözhetetlen tényezőivé lettek a haladásnak." Idézi Lukács Móric 1847-ben írt szavait: Magyar liberalizmus (Vál. Tőkéczki László). Bp., 1993. 56 „így távolabb bocsátván növendékemet magamtól, elkezdené a szabad akarat szülte cselekvéseit, botlanék számtalanszor, csalatkoznék híveknek vélt barátaiban, elhagyná reménye, ... küzdene a világgal, melyet még csak kevéssé ismer,... de minden bajaiból még erősebb önállási vívón ki magának jól képzett lelke, a társaságban hasznos tag lenni, a közjó előmozdításán ... munkálkodni, reményiem, éspedig okosan reményiem, soha meg nem szűnnék." Tarczy Lajos szavait a nevelés céljáról idézi: A pápai kollégium története. Pápa, 1981. 182. 144 Acta Papensia I (2001) 3-4.
