Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Kránitz Zsolt: „Oh, fájdalom...!" A pápai kollégiumi "Jótékony Egylet" története 1844–1858
Műhely FORRÁSOK 57 1. A .Jótékony Egylet” eredetének vázlota Egy nemzetnek szintúgy mint egyes embereknek céljai vannak, s ezeknek való- síttására eszközök kerestetnek fel a mindenség tár chaosábol, ha a nép a tespedés szennyes párnáin nem akarja átt fetrengeni éveit. így létesültek világ kezdetétől az ezer meg ezer annyi címmel nevezett társaságok így tették naggyá a honfiak hazájukat, hogy a közös anya véd szárnyai alatt a nemzet boldog lehessen. Egyesek s többek lelkesülve áldozák javaikat a köz haszonra, s bár nekük is halni kellett azért, de nevök a halhatatlanság táblájin örök betűkkel iratának fel. A közjóért hőn dobogó keblek veték meg alapját ennek a kis egyletnek is, melynek eredete egyszerű vázlatát festendi tollam; s bár szomorú emlékek fűződnek azon napokhoz, melylyekben e társulat egyeseinek eszméjében meg villant ennek aláhúzása: még is édes örömmel telnek el kebleink, ha jövendőben — csekély áldozatainknak — csak leg parányibb sikerét is szemlélhetjük. Éltünk utolsó barátja a fagyos „halál — mint egy nagy költő meg jegyzi — meg látogatja a nagyok palotáit egyaránt a szegények gunyhaival”, s a halandó ember átt költözendik ama más hazába, hol még álmát szunnyadja át a hit reggeléig. — Folyó év tavaszán ezen főiskola falait is meg látogatá a fagyos vendég, s nem egynek közölünk szeretett barátait szóllítá magához, kiknek sírhalmán az enyészet üté fel sátorát, s bár könnyeink elhultak a hamvadt rokonokért: nem nyilának meg sírgödreik, hogy kebleinkre szoríthatnánk őket annyi sóhajaink után. Néma fájdalommal ismerték meg az egyesek azon fekete részvétlenségét az illetőknek, mellyel fogadók a nagy reményű áldozatokat halottas ágyaikon, s midőn a dúló vész nem szűnt meg dühöngeni s csekély idő alatt közölünk annyian sírba szállónak, annélkül hogy eltemettük volna velők együtt kísérőjöket, mondhatnátok tán nagy részben kora hunytok okát, az igazán ocsmány részvétlenséget is; meg pendült eszméje ezen kis társaságnak, melly "jótékony egylet" cím alatt az egyesek múlt iskolai félévben 6 pengő xr, most pedig egész éven átt 1 for[int] pen[gő] tagsági díjjainak lefizetéséből fel telt öszvegen a meg betegedett tagokat ápolni, magának szent kötelességéül l'ogadá. Célja tehát ezen egyletnek — mint mondánk — a meg betegedett tagokat egy a tagok közül ,.ápolói” címmel választott egyén által gyógyíttatni egésségök helyre álltáig. Vannak egyébiránt más tisztviselői is ezen kis egyletnek ú[gy] m[int] az elnök, ki a rendes és rendetlen ülésekben elnököl, az ápolót felieb említőnk, pénztámnok ki az egylet begyült öszvegén kezdi, s a jegyző ki a társaság működéseit jegyző könyvileg vezeti, s ezek mind szavazat többséggel választatnak az egyes tagok által, akivé lehet mindenki tekintet nélkül, ha a rendes tagsági díjt egész évre 1 forfintot], fél évre pedig 30 xr pengőt le füzetté. A múlt iskolai félévben elnöke volt ezen kis egyletnek Kis Gábor, ápoló Krauz Ferenc/, pénztámok Pap Dicncs, jegyző Kozma Sándor. A tagok nevei e következők: Balogh Gábor mk. 57 A forrásokat a Jótékony Egylet jegyzőkönyvéből válogattuk. Acta Papensia I (2001) 3-4. 145
