Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Vörös Boldizsár: Napok, emlékek – naplók, emlékiratok
Műhely befolyásolhatta az átalakított millenniumi emlékművön látható két kép, amelyek, aláírásaik szerint, a „Városi pro letariátus”-t és a „Földmívesszegéaység”-et: ábrázolták, továbbá az ipari munkásság és a parasztság összefogásának a későbbiekben is sokat hangoztatott jelszava is. Mind Lowetinszky, mind Háy szoborleírását figyelemre méltóvá teszi az a tényező, hogy e szobor és ábrázolása nem bírnak különösebb jelentőséggel sem a két szerző pályáján, sem a két szövegben - így nem merülhet fel e leírásokkal kapcsolatban az (önkéntelen vagy szándékos) önigazoló torzítás gyanúja. Ugyanakkor ez az eset azt is jól mutatja, hogy miként lehet egy napló vagy egy emlékirat szerzőjének tévedését más források — itt: újságok tudósításai, a szoborról készült fényképek, filmfelvételek16 — segítségével felfedezni és, ha a kutatás úgy kívánja, helyesbíteni.17 A naplók, emlékiratok történelmi forrásokként való felhasználásának problémáit, lehetőségeit kutatva még sokféle vonatkozást lehetne vizsgálni — így pl. a kapcsolódási pontokat a Pierre Nora nevével fémjelzett történeti emlékezetkutatásokkal. Itt csak idézem Nora Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája című írásának idevágó gondolatait: „A történelmi könyvek közül csak azok Heu de mérnöke-ok, melyek az emlékezet átalakítására épülnek vagy annak oktatási breviáriumaként lettek összeállítva. [...] Ugyanez a helyzet az emlékiratokkal is, mely nevük révén szintén lieu de mérnöke-ként tűnhetnek fel. Ugyanígy az önéletrajzok vagy a magánéleti naplók. Egyes könyvek, mint a Mémoires d'outre-tomhe, a La vie de Henry Brulard, a Journal d'Amiéi egyaránt lieu de mérnöke-ok, nem azért, mert jobbak vagy nagyobbak, hanem azért, mert az emlékezés egyszerű feladatát egyesítik magára az emlékezetre vonatkozó kérdésfeltevésekkel. Ezt mondhatjuk el az államférfiak emlékiratairól is. Sullytól de Gaulle-ig, Richelieu Testament-jától a Memorial de Sainte- Héléne-ig vagy Poincaré Journaljáig. Függetlenül a szövegek különböző értékeitől, a műfajnak megvannak az állandó jegyei és sajátosságai: magában foglalja más emlékiratok ismeretét, a toll embere és a tett embere szerinti megkettőződést, egy egyéni diskurzus kollektív diskurzussal való azonosítását és egy magánérdek beágyazódását az államérdekbe. Megannyi indíték, mely arra kötelez, hogy a nemzeti emlékezet panorámájában lieu de mérnöke-ként tartsuk számon őket.”18 — Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy Francsics Károly emlékiratainak hatalmas anyaga többféle történeti kutatás számára hasznosítható — az újabban elkészült munkák közül most hadd 16 Ld. a korabeli újságok tudósításait és képanyagát, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma Fényképtárának, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye Fotótárának és az Országos Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumának anyagait. Az 1919-es budapesti május 1-jei ünnepségről készített, az átalakított millenniumi emlékművet bemutató képeket is tartalmazó filmhíradót ld. Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Interjúk Tára 2238/1. sz. videókazettán, 5. sz. 17 Vö. ehhez: K. HORVÁTH Zsolt: A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig. Az 1848-49- es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái. In: Emlékezet, kultusz, történelem. Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. (Szerk. Hudi József—Tóth G. Péter). Veszprém 1999. 7-17. (Akárcsak a Francsics-kutatók, K. Horváth Zsolt is több ízben hivatkozik Vörös Károly írásaira.), KÖVÉR György: Bujálkodástól a nymphomaniáig. Freystädtler Flóra történetei. Holmi 13 (2001) 933-952. 18 PIERRE Nora: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája = Aetas 1999. 3. sz. 154—155. 132 ActaPapensiaI (2001) 3A.
