MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1989. szeptember 8.

2/233. ő. e. Pártbizottsági ülés. [Kibővített pártbizottsági ülés.] 1-114. • 1989. szeptember 8. - [A 2. napirendi pontot nem tárgyalták.] - Napirend: - 1. A megyei pártértekezlet elé javasolt előterjesztések tervezeteinek megvitatása: - • Jelentés a politikai helyzetről, javaslat a tennivalókra. - • A Történelmi utunk tanulságai című dokumentum és az MSZMP programnyilatkozata tervezetének véleményezése. - • Vélemény a megyei pártszerv jövőbeni működéséről. - • Javaslat a pártértekezlet ügyrendjére és költségvetésére. - • Javaslat a pártértekezlet munkabizottságainak személyi összetételére. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-31.

Kőrösfői elvtárs hozzászólásával tételesen egyetértek. A nyár nagy örömei közé sorolom, bármily furcsa a pártmozgalomban felszinre került és közismert személyiséggé vált Gödöllőn is és Pest megyében is, országosan is. Igazat adok neki abban, hogy vissza kell nyernünk a bizalmat, a társadalom bizalmát. Igazat adok neki, amikor kesergett, hogy cserben hagyták, hogy a 2000 gödöllői párttag közül nagyon sok gazdasági vezető olyan ember, aki egzisztenciáját félti a párt valamikori vagy akár többszöri állásfoglalásának is köszönheti. Nos cserben hagyták őt, tapasztaltam én is. Hiszen részt vettem Isaszegen, Gödöllőn egy-egy alkalommal a választási harcban. Ez a cserben hagyás vésztjósló, de ebből is tanulhatunk. A múltkor azt mondta neki egy nyugdijas Tsz. elnök, hogy szivesen rádöbbentené Tsz. elnök kollégáit, miszerint addig van termelőszövetkezet, amig MSZMP van. Azt tapasztalja, sok-sok pártmunkást ismerve Pest megyében, hogy közöttünk sokan komolyan veszik ezt a nagy korszakot, megélik, de sajnos nem mindenki éli ezt meg, vannak cserben hagyok, vannak elhagyók és a legnagyobb baj az, hogy ha mi magunkra maradunk, vagyis nem tudjuk ezt a felelősséget továbbitani a társadalom illetve a párt felé. Elgondolkoztam azon is, amit Kőrösfői elvtárs múltkor az újságoknak mondott. Most is elmondta. Figyeltem a jelenlévők arcát. Ugy láttam nem mindenki értette meg, amikor azt mondta, ezeken a hozzáteszem néha vesszőiutásos alkalmakon hűségesen ott voltak a párt idősebb tagjai, akikkel egyébként is sok dologban nem ért egyet. Teszem hozzá, persze, mert nem tudnak a demokratikus szocializmusról, emberi szabadságjogról, politikai, politológiai terminológiáról nagyokat mondani. De ott voltak. Ezzel szemben a reformköröktől senki nem volt ott ezeken, a pedagógusok közül senki nem járt oda, és sorolhatnám tovább. Érdemes ezen eltűnődni, hogy kik az igazi szövetségeseink és hol is húzódnak ezek a határok. Párton belül és azon kivül. Hogy keverednek össze ezek akkor amikor cselekvésről van szó. Személyes kudarcomnak is tartom a gödöllői eredményt, mert két alkalommal is tévedtem. Először is arra gondoltam, hogy Cservenkáné elvtársnő végig birja az ottani herce-hurcát, mert akkor mi a megyei pártbizottság kérhettük volna arra, hogy emelt fővel de immár a mi kérésünkre mondjon le. A másik tévedésem az volt,