MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1984. szeptember 28.

2/200. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-70. • 1984. szeptember 28. - Mellékletek: - - Az Ötlet c. lap melléklete. 71-86

lösségteljes feladatok várnak. Ne beszéljünk azonban általában a fiatalokról. A jól felkészülteknek - vonatkozik ez a szakma magas szintű művelésére, és legalább két idegen nyelv Ismeretére - biztató a perspektívájuk egyetemünkön is. A posztok betöltésekor alapvető szempont, hogy mindenhová megfelelő ember kerüljön. Igényességünket nem adhatjuk alább, akár „házon belül", akár külső erőkkel oldjuk meg a generációváltást. Dr. BÁNHÁZI GYULA, a MÉM Műszaki Intézet igazgatója: - Az Agrárközpont csakis akkor tölti be rendeltetését, ha nem egybeolvaszt törekvéseket és szervezeti egységeket, hanem tervszerűen és tudatosan szervezi az alkalomszerű együttműködést a bonyolult kutatási-fejlesztési feladatok megoldása során. Az utóbbi években erre számos példa alakult ki intézetünk gyakorlatában is. Ilyennek tekinthető - egyebek között - a tangazdaság tehenészetének automatizálása, amelyre hatékonyan együttműködő szakmai team szerveződött. Az Agrárcentrumnak nincs külön apparátusa, amelyet fönn kell tartani, nincs bürokratikus működési rendje. Valódi értelemben kölcsönösségi alapon tölti be funkcióját anélkül, hogy valamely hierarchikus lépcsőfok lenne a gödöllői intézmények felett. Az említett kétségkívüli előnyök mellett azonban gondot okoz, hogy a nyereségorientáltságban meglehetősen nagy különbségek vannak a GAK-ba tömörülő oktató-kutató-termelő szervezetek között. Az önös gazdasági érdekek érvényesítése ma még nem egyszer oda vezet, hogy verseny alakul ki azon a területen is, ahol együttműködésre lenne szükség. Ez pedig nem szolgálja minden esetben a fejlődést. A GAK léte, s az az adottság, hogy az agrárértelmiség jelentős erői viszonylag kis területen együtt megtalálhatók, felgyorsítja az információk áramlását, ami a telefonvonalak siralmas helyzetét és a gépkocsihasználatra vonatkozó „szűkmarkú" rendeletet figyelembe véve nem lebecsülendő előny. A fejlődés kétségtelen, de korántsem merítettük még ki a GAK-ban rejlő adottságokat. Ahhoz, hogy Gödöllőt - határainkon túl is számottevő agrárcentrumként jegyezzék, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a város fontos tudományos tanácskozásoknak is otthont nyújtson. Ehhez azonban még olyan feltételek hiányoznak, mint például a szálloda létesítése. - A generációs problémát nem bizonyos „évjáratok" hiányában látom, hanem a minőségben. Senkiből nem lesz egycsapásra fölkészült, netán hírneves kutató. A tudományos minősítés nem ritkán nyolc-tíz éves megfeszített munkát igényel. A fiatalok esetében éppen ezek az esztendők egybeesnek a pályakezdés, a családalapítás gondjaival. A tudományos önképzés pedig elvonja az erőt a munkaidőn kívüli kereseti lehetőségektől, ami viszont - a kutatói fizetések ismeretében - sokaknak megengedhetetlen. Ezért minden eszközzel támogatni kell a tehetséges és törekvő fiatalokat, a szakma melletti „járulékos" gondjaik enyhítésében. Intézetünk - többek között lakásokkal, illetve építési támogatással segítséget nyújt a letelepedéshez. Dr. PUSKÁS ATTILA, az ATE Tangazdaság igazgatója: - Eredményeink értékelésénél nem szabad elfelejteni: a 12 kisebb-nagyobb agrárintézmény együttléte Gödöllőn és környékén akkor is centrumnak tekinthető, ha fel sem ismerjük, ki sem használjuk ezt a szerencsés adottságot. Kapcsolatainkat tehát - melyeket a területi közelség megkönnyít — önmagában véve hiba lenne az Agrárközpont erényének tekinteni. Ennél ma már jóval többről van szó. A tangazdaságban, ahol a kutatási-fejlesztési eredmények nagyüzemi próbája folyik, a saját bőrünkön érezzük, hogy az intézmények közötti kapcsolatok esetenként új minőségbe csapnak át. A spontán együttműködés mindinkább tervezetté válik. A MÉM Műszaki Intézettel például így jutottunk számottevő eredményre a légi infrafényképezés mezőgazdasági hasznosításában. De említhetném a Pest megyei Növényvédő Állomással közös munkálkodásunkat, mellyel az ivóvizek nitrátosodását akarjuk megakadályozni. Mindez az Agrárcentrum által nyújtott koordinálás nélkül meglehetősen esetleges lenne. Ugyancsak a GAK segíti elő, hogy a gazdálkodási formák közül keressük azokat, melyek az érdekek egyeztetéséhez, a kölcsönösséghez közelebb visznek bennünket. Az érdekazonosság megteremtésének amúgy is jó néhány gátja van. A Tangazdaság „szorosan" nyereségorientált. Az egyetemen viszont, ahonnét a hallgatók hozzánk jönnek szakmai gyakorlatra, érthetően a szellemi termékek adaptálása során, nem az eladhatóságuk játssza a főszerepet. Az ilyen, és hasonló érdekütközéseket is oldják a különböző társulási formák, amire jó példa a Dámtársaság, amelynek négy intézmény is tagja. Véleményem szerint célunk csakis a távlati fejlesztési programok összehangolása lehet. Ehhez azonban az szükséges, hogy a látszólag csip-csup ügyekben is munkastílusunkká rögzüljön az elképzelések egyeztetése, az. itt felhalmozódott anyagi-szellemi erőforrások optimális kihasználása. Csak egyetlen példát említek a közelmúltból, ami utal a tennivalóinkra: az ÁTK 100 férőhelyes istállót akar építtetni kísérleti célokra, miközben a tangazdaság innen 30 kilométerre. Hatvanban 1000 férőhelyes istállóval rendekezik... - Mezőgazdaságunk alapvető gondja, hogy a fiatalok közül kevesen választják ezt a pályát. Jellemző, hogy még itt, az egyetem „lábánál" is minőségi létszámgondokkal küszködünk. Ne csodálkozzunk: amíg egy kezdő mérnök 3200-3600 forint között keres, a helyzet aligha javulhat. Sajnos, az anyagiak mellett a kellő elismertség hiánya is közrejátszik abban, hogy - különösen a középgenerációból - sok jó képességű, vezetésre is alkalmas ember hagyja ott a pályát. Én 1966-ban végeztem az egyetemen, a 220 fős évfolyamból ma negyvenhatot találni a mezőgazdaságban... Nem fogható minden az egyéni érdekeltségre. Meggyőződésem, hogy oktatási rendszerünknek jobban kell közelítenie a való élethez. Nem burában kell tartanunk a leendő agrárértelmiséget, mert akkor az első komolyabb akadályok olyan traumát jelentenek számukra, amelyek eltérítik őket a pályáról. Az Agrárközpont vonzerejét szerintem főként a szálláshiány gátolja. Ezen próbálunk enyhíteni a tangazdaságban is. 1983 őszén adtuk át a százfős, modern diákszállót, amely idén már fűthető lesz, így remélhetően enyhít az említett gondon.