MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1984. szeptember 28.

2/200. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-70. • 1984. szeptember 28. - Mellékletek: - - Az Ötlet c. lap melléklete. 71-86

Körkérdés önerőből igyekeznek enyhíteni a gondokon. A megye pedig ezen túlmenően változatos eszközökkel támogatja a magánlakás-építőket. - Nem helyeslem, ha őrségváltásról beszélünk, mert számomra ez valamiféle törést, szakadást fejez ki. A megfelelő utánpótlásnevelés sokkal inkább folyamat. Ez a rendszer a pártszerveknél kialakult, és működik.A fiatal szakemberek munkáját nagy figyelemmel kell kísérni. Bátran meg kell bízni őket feladatokkal, erősítve a bizalmat és a felelősséget bennük. Nyílt káderpolitikát folyatunk, s ez a fiatalok érdeke is. Az agrárcentrum fejlődése elősegítheti mindezt. Lehetőséget biztosít ugyanis az erőfelmérésre, különösen a szakmai teamek esetében. A rövidesen megalakuló Agrárközpont KISZ-bizottság sokat tehet az együttműködés elmélyítéséért. Az a véleményem, hogy nem szabad az egyoldalúság csapdájába esniük. A tudományos-oktatói kapcsolatok szervezése mellett, az emberek közötti egyéb szálakat is szorosabbra kell fonniuk. Dr. RAKUSZ LAJOS, az MTA Tudománypolitikai Bizottságának titkára: - Az Agrárközpont tevékenységének átfogó, alapos elemzésére eddig még nem került sor, ezért a személyes véleményemet mondhatom el. A párt tudománypolitikai irányelvei, majd ezt követően, 1972-ben az országos távlati tudományos kutatási terv megfogalmazta a regionális központok kialakításának igényét. Időközben, a nehezedő gazdasági feltételek hatására a meglevő bázisok erősítését, fejlesztését jelöltük célul. Gödöllő jó adottságainak kihasználása, az intézmények idetelepülésében megmutatkozó tudatosság mindenekelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium helyzetfelismerését dicséri. Ma már Gödöllőn nemzetközi mércével is számottevő kutató-fejlesztő-oktató központ van. Hozzá kell tennem, hogy Szegeden Debrecenben, Pécsett hasonló irányban indult meg a fejlődés, természetesen más-más szakterületeken. Az agrárközpont mégis sajátosnak tekinthető, mert itt egy tudományterület hatékony, komplex művelésére nyílik alkalom. Nagyok a követelmények, és nagy a várakozás is a gödöllői intézményekkel szemben, hiszen az agrárfejlődés dinamizmusának megőrzése a tét. A központ koordinálja ezt a széles körű munkát, de csak akkor töltheti be hivatását, ha létével meg sem kérdőjelezi az intézmények önállóságát. Kiterjedt és formáiban is egyre gazdagodó kapcsolatokra kínálkozik alkalom, hiszen a társulásoktól, a termelési rendszereken keresztül, a szakmai teamekig széles skálán mozoghatnak a térségben dolgozó agrárszakemberek. Az a fontos, hogy az integrálódó kapcsolatok a tudomány és a gyakorlat kölcsönhatását segítse elő. A rendszernek - amit az Agrárközpont nyújt - nagy előnye, hogy kooperatív jellegű, nem pedig hierarchikus. Sok szó éri az intézményekre ható szabályozók különbözőségét. Szerintem nem a szabályozóbeli különbségek kiiktatása a cél, hanem az, hogy az állami irányítás közvetett eszközökkel a maximális teljesítményre ösztönözzön. Ahol viszont az előírások gátat emelnek az intézmények közé, ott nem kerülhető el a módosítás. - A gödöllői vezető gárda 60 százaléka néhány éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. Ez valóban'izgalmas helyzetet teremt. Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy ki és mi marad a valamennyiünk által tisztelt nagyok után. Mindez lehetőség és egyben kihívás is a fiataloknak. Nem hiszem, hogy az Agrárcentrum azzal igazolná erejét, ha az utódlást kizárólag belülről akarná megoldani. Nem ez a döntő, hanem hogy minden körülmények között magasan maradjon a mérce. Iskolákat, tudományos műhelyeket kell teremteni, illetve törés nélkül vinni tovább. Ilyenkor a belterjesség, a színvonal eróziójához vezethet. Ha kell, kívülről, akár külföldről nyerjük meg az ügynek azokat a tudósokat, akiktől az Agrárcentrum vonzó, és kisugárzó hatása várható. Egy szellemi központ csak akkor fejlődhet, ha nyitott marad, nem riad vissza semmi újtól. Ez vonatkozik a fiatalokba vetett bizalomra éppúgy, mint az „utódlás" kérdésére. Dr. BÍRÓ FERENC, az Agrártudományi Egyetem rektora, a GAK Koordináló Bizottságának elnöke: -Az Agrárközpontot nem tekinthetjük csupán a Gödöllőre telepitett intézmények halmazának. A mai összetételben, az együttműködés formáinak tudatos alakításáról alig néhány éve beszélhetünk. Épp ezért - az elért eredmények mellett- sok még a tartalék, a lehetőség abban az újszerű kapcsolatrendszerben, amit a GAK neve fémjelez. A legfontosabb, hogy az intézmények összehangolják munkájukat, kiszűrve az indokolatlan párhuzamosságokat tevékenységükből. Nem arra törekszünk, hogy bizonyos átfedéseknek írmagja se maradjon, hiszen a tudományban elengedhetetlen több oldalú megközelítésről nem mondhatunk le. A közös vagy legalábbis egyeztetett munkának azonban jó néhány előnye van. A sok példából hadd emeljek ki egyet: az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ (ÁTK) bizonyos kutatásaiból az egyetemi oktatók is kiveszik a részüket. Ugyanakkor az ÁTK szakemberei gépidőt kapnak a számítóközpontunktól. Az intenzív kutatás ma már fejlesztést és beruházást igényel, azaz költséges vállalkozás. Rendkívül fontos tehát, hogy a GAK olyan koordináló rendszer legyen, amely az erőforrások megteremtését, illetve a meglévők jobb hasznosítását eredményesen szolgálja. Most egyébként olyan közös laboratórium létrehozása a célunk, amely a biotechnológiai kutatások bázisa lehet. A GAK-ot magukénak valló intézmények önállóságán nem eshet csorba, s ez így van rendjén. Megnehezíti azonban a koordinálást, hogy gazdálkodási szempontból merőben más szabályozók vonatkoznak az egyes intézménytípusokra. Hiszen még az egyetemen belül is kétféle maradvány- és nyereségérdekeltség „él" egymás mellett. A pénzügyi szabályozó rendszer a közelebb kerülést egyelőre nem teszi lehetővé. Azt azonban nem vitatja senki, hogy Gödöllő nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó szellemi műhelye lett a magyar mezőgazdaságnak. Ezért a rendelkezésre álló források elosztásánál, fejlődésünk érdekében - minden indokolt esetben - prioritást kellene élvezniük az itteni intézményeknek. - Az egyetemen - és jó néhány más, gödöllői agrárintézményben - az őrségváltás küszöbén állunk. Sajnos, sok helyütt hiányzik a középgeneráció, amelynek legjelesebb tagjai az évek során, elsősorban megfelelő státusok hiánya miatt távoztak. A szakemberek mobilitása még nem a megfelelő irányban működik. Ilyen helyzetben a fiatalokra fele-