MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1984. május 11.

2/198. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-71. • 1984. május 11. - Napirend: - 1. Tájékoztató a KB 1984. április 17-ei üléséről. - - Szóbeli beszámoló. (Kádár János hozzászólásának ismertetése.) 36-47.

Vannak más hasonló dolgok is. Itt vannak pl. az idősek. A lakosság 20 #-a nyugdíjkorú. Én nem tartom igazságosnak azt, hogy a jólkereső ember szüleiből és a teljesen egyedülálló elaggott beteg emberből egyforma gondot kell az államnak csinálnia. Nem akarok radikális reformokat javasolni. De ha van gyermektartási kötelezettség, akkor miért ne lehetne valamilyen formája a kötelező szülőtartásnak is? El tudnám képzelni, hogy az öregek otthonának, amelyekből még sokat kéne építeni, legyenek osztályai és fizessenek keményebben azok, akik ezt megengedhetik maguknak, mellényzsebből könynyen kifizethetik. Ha otthon unják az öregeket, hát adják őket oda valahova, de ne az állammal tartassák el. Higgyék el, lehetséges, szükséges is volna és a közmorált, a tömegtámogatást javítaná, ha az ilyen, vagy ezekhez hasonló problémákhoz hozzányúlnánk és megoldanánk. Néhány vitás kérdésről is szólt: "Mostanában vitatott - inkább másutt vitatott, mint itt ma -, hogy ez a reform megtört, vagy nem tört meg, mikor tört meg, ki törte meg stb." Azt mondom elvtársak, még korai a babérokon osztozni és a tüskéket másoknak osztogatni. Ez még korai. Ez majd a történelem dolga lesz. Mi a reform múltján ne sokat keseregjünk. Tapasztalatok vannak, akiknek tudni kell, azok tudják. Tanuljunk a tapasztalatokból, javítsuk és fejlesszük megfelelő irányba gazdaságirányítási rendszerünket. Sok mindenről lehetne vitatkozni, de most ne ezzel foglalkozzunk. Én élő tanú és jó emlékezetű ember vagyok, s meg tudnék sok mindent mondani, hogy mi hogyan volt a valóságban, szemben bizonyos folyóiratok állításával. És ne osszuk meg az embereket reformpártira, reformellenesre és mit tudom én még mire. Bognár elvtársnak lelkesedését értem a fiatÉL közgazdászok iránt. Majd megpróbálunk zöldágra jutni velük, mint mindenki mással, akinek tisztességes a szándéka. Ők lesznek majd persze a közgazdászok v&amikor, de addig még többször fogják a nézeteiket cserélni, mert mi is cseréltük az idők folyamán. Ezekkel a nézetekkel azonban - mert ezek nem komoly dolgok, nem szolid dolgok - nem lesznek vezetők, akkor sem, ha mi már nem leszünk.