MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. március 19.

2/97. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-90. • 1970. március 19. - Napirend: - 1. Jelentés a munkásosztály helyzetéről szóló 1958. évi KB-határozat végrehajtásának Pest megyei tapasztalatairól. - - A munkásosztály helyzete Pest megyében. 44-78. [brosúra]

A kötelezően előírt kategória rendszer, a bérskála széthúzása nélkül, az éves jövedelmek időbeli átcsoportosításával, jelentős politikai feszültségeket teremtett. Kívánatos, hogy mind az alapbérek, mind a kiegészítő jövedelmek felosztásánál a szaktudás, a felelősség, a munkában szerzett gyakorlat, a végzett munkában elért eredmények szerinti megkülönböztetés jobban érvényesüljön. Az ipari jellegű keresők belső jövedelemarányait vizsgálva megállapítható, hogy megyénkben is az országos átlaghoz hasonló kereseti skála érvényesül és e tekintetben jelentősebb elmozdulás az utóbbi •években sem történt. Erre a jóvedelemskálára jellemző, hogy a munkástól a vezetőig 1:5 arányú jövedelemkülönbség érvényesül, — a vezetők (igazgatók) jövedelemátlaga a munkások jövedelmének 3,5—4,5-szörösét teszi ki, — a középszintű vezetők jövedelemszintje az átlag munkások jövedelmének 1,5—2-szeresét teszi ki. A munkásoknál a kereseti szintkülönbség lényegesen kisebb differenciát mutat. A munkás átlagkeresethez viszonyítva: — a szakmunkások átlagkeresete 120% — betanított munkások átlagkeresete 93% — segédmunkások átlagkeresete 98% A fenti jövedelemarányok nem tükrözik pontosan a családi jövedelmi viszonyokat. A megyében magas a .bejáró" munkások száma, akiknél gyakori a termelőszövetkezetben dolgozó családtag, vagy a háztáji kiegészítő gazdaság jövedelemkiegészítő szerepe. A megye munkásosztályának rétegek szerint történő vizsgálatánál jelentős helyet foglalnak el a dolgozó nők. A megye iparában és építőiparában foglalkoztatottak 46%-a női dolgozó. Jelentős létszámot képvisel a Budapestre ingázó mintegy 57 ezer női dolgozó is. Jelentősen nőtt a munkaképes korú nők foglalkoztatottsága. 1960-ban a munkaképes nők 61 %-a dolgozott, 1969-ben már 70%-uk. A nődolgozók 56%-a betanított munkásként, 23%-a segédmunkásként, 21%-a szakmunkásként dolgozik. A nődolgozók keresete elmarad a férfiakétól. A megyei tanács felmérése alapján az össziparra vonatkozóan a nődolgozók keresete 20%-kal marad el átlagosan a férfiakétól. A nők a termelésben való tömeges részvételük mellett a társadalmi élet minden területén megtalálhatók, és kis számban, de növekvő mértékben vesznek részt a gazdasági-politikai vezetésben is. A nődolgozók helyzetét jelentősen be-