MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1972. február 15.
Napirend: - 1. Jelentés a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről hozott 1970. február 18-ai KB-határozat végrehajtásáról a gödöllői ipari üzemekben, valamint a Monori járás mezőgazdasági üzemeiben. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 2–9.
- 7 Amit a bérkérdésnél irnak, nem egy pontos megfogalmazás, mert pl. a Gépgyárban, a Ganzgyárban minden nőnek 1,2o Ft-ra emelték az órabérét, azonban ebből nem derül ki, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elve hogyan értényesül. írják az anyagban, hogy a nők egyre kevesebben kivánják a'600.- Ft-os gyermekgondozási segéHyt igénybe venni. Ez meglepő, mert agy tudjak, hogy a megyében az országos átlagon felül veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Helyesebb lett volna diferenciálni, mert az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező anyák veszik igénybe elsősorban és a magasabb jövedelemmel rendelkezők kevésbé. Tehát nem volt helyes "átalánosságban" fogalmazni. A két anyag más-más területtel foglalkozik, A tapasztalata, mint nőfelelősnek az, hogy az anyagban foglalt tapasztalatokon tul más problémák, gondok is jelentkeznek, de az anyag terjedelme miatt nem volt mód részleteiben ezekre kitérni. Gondot jelent a nők nem iskoláztatása, szakmai képzése. Sok a 8 osztályt végzett nő, ez hátrányt jelent, amikor a nőket vezetásbe szeretnék bevonni. A káderfejlesztési tervnél ezt figyelembe kellene venni Gondot okoznak a nők szemléletéből fakadó problémák. Ha alkalmas is egy-egy nő bizonyos feladatok végzésére, nem mer vállalkozni rá. Ha eljutunk addig, hogy javasolunk bizonyos posztokra nőket, necsak a javaslatig és a beállitásig jussunk el, hanem a későbbi sorsukról, munkájukról is tájékozódjunk. Esetleg a jól végzett munkát elismerni, hogy ez a további feladatok végzéséhez erőt és önbizalmat nyújtson. A nőmunka pártoldala; a járások területén a nőreferensek jó irányitási módszerrel dolgoznak. A közbeeső pártbizottságok és csucsveztőségek tervszerű irányitása lenne azonban szükséges, ugyanis gyakran előfordul, hogy a titkárok nem adják át a feladatokat. Vagy a nőreferensek tapasztalatlanságuknál fogva nem merik a problémáikat felvetni. Jó lenne a nőreferenseket "kérdezz-felelet" formájában beszámoltatni, vagy 2-3 hetes továbbképzésükről gondoskodni. A másik főprobléma, hogy a városoknák nincs nőreferens. A nőfelelősök társadalmi munkában végzik feladataikat. Ezek nincsenek tájékozódva megfelelően a problémákról. A járásokkal szemben igy hátrányos helyzetben vannak. Nagy Tiborné elvtársnő:
