MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1972. február 15.
Napirend: - 1. Jelentés a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről hozott 1970. február 18-ai KB-határozat végrehajtásáról a gödöllői ipari üzemekben, valamint a Monori járás mezőgazdasági üzemeiben. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 2–9.
A termelőszövetkezetek nőbizottságai kezdik megtalálni helyüket, de nem elég önállóak. Kiknek számoljanak be? - csak a közgyűlés előtt kerülhet sor beszámoltatásukra? Nem ismerik a lehetőségeket és ezért nem is élnek velük. Az uj termelőszövetkezeti törvény ismertetése is igen fontos lenne! Barinkainé elvtársnő kitért az óvodai gondokra, az összefogást a megyében erősiteni kell. A kisebb keresetűek, mivel kevés a 600.- Pt, feltétlenül igénybe vennék az óvodát a gyerekeik számára, csak azért nem jelentkezik ez az igény, mert nincs elhelyezési lehetőség, A pártnőfelelősök, népfrontbizottsági nőfelelősök munkájának koordinálására gondot kell forditani. Cservenka Ferencné elvtársnő: Nekiindulásnak jó, hogy a témát napirendre tüztük. A két jelentés fogyatékossága ellenére is jól tájékoztat a határozat végrehajtásának jelenlegi helyzetéről két különböző területen. Néháyn dolgot lehet kifogásolni. A gazdasági intézkedések politikai ráhatásra születtek, elvonatkoztatni nem lehet. Javult ^ helyzet és alapvető változás vin a Központi Bizottság és a Kongresszus utmutatása alapján, de sok a tennivaló! Hogy javult a helyzet, ezt mutatja az, hogy minden szinten, a legalsóbb s zinten is változást idézett elő. Más szerveknél is meg kell nézni a tapasztalatokat, a hozott intézkedéseket, s ennek alapján lehet saját intézkedéseket hozni. Néhány más vonatkozásban is meg kell vizsgálni a határozat végrehajtását, mert igy csak pártvonalon fogalmazzuk meg a feladatokat; pártszervezeteknek, szakszervezeteknek ? tömegszervezeteknek kell ezzel közösen foglalkozni. Megállapítható, hogy nagy különbségek vannak ipari és mezőgazdasági területen. Lényeges, hogy szorgalmazzuk a téma vizsgálatát. A tudati változás a lassú, de elsősorban a vezetőknél. Az egyenlő munkáért egyenlő bért kérdése nehezen hozható helyre egyik évről a másikra. Olyan szemontból is kell foglalkozni a témával, hogy elvégezték-e a 8 osztályt, hány éve dolgozik a vállalatnál, szakmunkástanfolyamot elvégezték-e? Itt tehát világossá válik az, hogy az egyéni agitáció a feladat nehezebbik része. á 7
