Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Előszó a kiadványsorozat szerkesztési elvéről és a forrásközlés alapelveiről

A forrásszövegekben előforduló nem mondatkezdő szerepű és nem tulajdonnév megjelölése miatt alkalmazott nagy kezdőbetűket, ha az írásmód csupán idegen helyesírás lenyomata volt és nem volt különösebb tartalmi, értelmi vagy érzelmi erősítő funkciója, a mai helyesírás szerint kis kezdőbetűre javítottuk. Megszólítás, tisztelet kifejezéseként, illetve ahol az adott kötet szerkesztői indokoltnak tartották, megtartottuk a nagy kezdőbetűt. Utóbbi esetre mint az általános elvtől eltérő használatra az illető kötet előszavában történik utalás.

Eredeti formájukban szerepelnek az idegen szavak, kifejezések, magyarázatukat lábjegyzetben adtuk meg. Több szóból álló szókapcsolat, teljes mondat vagy mondatok esetében - a forrásnyelv megadásával - a teljes nyelvi egység fordítását közöltük. A közismert, ma is használatos, magyar helyesírással is rögzült idegen eredetű szavak, kifejezések meghatározásától, - ha a szövegben a ma ismert jelentésben fordul elő - eltekintettünk. A nem közismert idegen szavak (elöljáróval vagy névutóval ellátott egyetlen szó esetén is) a jegyzetben megadtuk a magyarázandó szót a szövegbeli előfordulás szerint (ha rövidítve vagy helytelen alakban szerepelt, akkor abban a formában, s utána a helyes vagy nem rövidített alakot), majd az alapszót (de nem a teljes szótári alakot), a forrásnyelv megjelölését, majd a megfelelő magyar toldalékkal ellátott magyar jelentést.

Az évszámok esetében a századokat a forrásszövegek kivételével - ahol az eredeti írásmódot megtartottuk - mindig arab számmal írtuk.

Mértékegységek, nem mai formában megadott évszámok, nehezen azonosítható helységnevek esetében is jegyzetbeli magyarázatot alkalmaztunk. (Természetesen csupán a nem magától értetődő esetekben.)

A forrásszövegekben előforduló magyar és idegen nyelvű sorszámnevek írásmódját egységesítettük.

A forrásokban szereplő törvények, jogszabályok írásmódját változatlanul hagytuk, a magyarázó szövegekben azonban a helyesírásnak megfelelő, szabályos formát alkalmaztuk.

A forrásszövegekben gyakran szereplő rövidítések feloldása többféleképpen történt. A magyar nyelvű szavak rövidítéseit jelölés nélkül oldottuk fel, kivéve azokat, amelyek rövidített használata közismert és elfogadott. (Utóbbiak megtalálhatók a kötet végén lévő rövidítésjegyzékben.) Az idegen nyelvű szavak rövidítései feloldás nélkül maradtak, kivéve a dátumokban szereplők. Ahol ezen esetektől eltérő, egyszer előforduló vagy nem gyakori és nem is közismert rövidítés szerepelt és a szöveg megértése szempontjából fontos volt a feloldás, ott lábjegyzetben utalunk rá, ezzel segítve a megértést.

A szöveg írásmódjára, tartalmára vonatkozó bármely bővebb megjegyzést jegyzetekben tettünk meg, ahol általánosan elfogadott rövidítéseket használtunk a következő esetekben: vö. vesd össze; pl. például, ld. lásd., uo., uő. stb.

8