Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Előszó a kiadványsorozat szerkesztési elvéről és a forrásközlés alapelveiről

Olvashatatlan, vagy töredékes szövegre e jelzéssel [...] utaltunk. Hasonló jelzést alkalmaztuk az anonimizált szövegrészek esetében is [...]. A forrásközlésből kihagyott részek jelzésére pedig a [...] jelzés szolgál, esetenként jegyzet is utalhat a kihagyás tényére. Az eredeti szövegben aláhúzott szövegrészeket kurziváltuk. A nehezen értelmezhető, hiányos szövegrészek esetén a jobb érthetőség kedvéért szögletes zárójelbe tettük az értelmezéshez szükséges szót vagy szótagot, s ahol szükségesnek ítéltük alkalmaztuk a [sic!] jelzést is.

Köteteinkben nem csupán magyar nyelvű iratok találhatók, ez esetben fordítás vagy bővebb tartalmi kivonat áll rendelkezésre és segíti az értelmezést. A teljes szövegű fordítások az eredeti szöveg után, a tartalmi kivonatok regeszta formájában a forrásszöveg előtt találhatók. Ha a szövegből csak egy-egy mondat vagy bekezdés idegen nyelvű, akkor a fordítás lábjegyzetbe került.

A kötetek végén rövidítésjegyzékekben találhatók (a következő sorrendben) a levéltári források, a forráskiadványok, szakirodalom (tanulmányok, monográfiák, folyóiratcikkek adatai), kézikönyvek, lexikonok adatai, egyéb rövidítések (szövegben előforduló rövidítések és a lábjegyzetben alkalmazott rövidítések, mozaikszók, betűszók felsorolása).

A szakirodalom adatainak rögzítésénél az azonosíthatóságot és a visszakereshetőséget tartottuk szem előtt, tehát nem volt célunk teljes adatsorú bibliográfiai leírás alkalmazása (pl. könyvkiadó, vagy konferenciakiadvány tényének feltüntetése, képes mellékletek megléte és száma, kötetterjedelem megadása), csupán annyi adatot tüntettünk fel, amely alapján az olvasó a kiadványt azonosítani tudja. Folyóiratok esetében az évfolyamot nem adtuk meg, csak az évet és a lapszámot, kivételt az olyan folyóirat képez, amely esetében folyamatos a füzetszámozás és nem az évfolyam/lapszám számozást alkalmazták. Többkötetes munkák esetében a rövidítésjegyzékbe csak azt a kötetet vettük fel, amelynek adatait hasznosítottuk, amennyiben valamennyi kötetét felhasználtuk, a bibliográfiai adatokat összefoglalóan adtuk meg.

A forrásszövegekhez tartozó jegyzetekben akár kiadványra, akár levéltári anyagra hivatkoztunk, mindig a rövidítésjegyzékben rögzített rövid címet/formát adtuk meg, amelynek alapján a kötet végén található jegyzékben a részletes adatok is megtalálhatók. Levéltári anyagokra hivatkozáskor a jegyzeten belülre természetesen a nagyobb irategységekből felhasznált egyes iratok/ügyiratok konkrét azonosításához szükséges adatok (No., kötet, oldal) is bekerültek. Őrzési egységekre (doboz, kötet) csak abban az esetben hivatkozunk, ha az irat jelzete alapján már nem lelhető fel, s csupán e fizikai egységek megadásával kereshető vissza.

9