Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.4. A tisztviselők megválasztásának joga
A fentebb megfogalmazott általános elv a szavazatok mérlegeléséről tehát nyíltan megjelent Pest megyében is. II. József még ezt a korlátozott szabadságot is megszüntette azzal, hogy a tisztviselőket az uralkodó nevezte volna ki.110 1790 tavaszán visszaállt a Mária Terézia alatti kormányzati struktúra, ami egyet jelentett a választások korábbi rendszerének helyreállításával. A Kancellária a napóleoni háborúkat követően, 1819-ben megszüntette a tisztviselők közfelkiáltással választását, és fejenkénti szavazást rendelt el. A döntés hátterében a magyar történetírás szerint az az aggodalom állt, hogy a jómódú középnemesség befolyásának térnyerését az arisztokrácia nem tudja feltartóztatni a megyékben, ezért a könnyen befolyásolható, vagyis könnyen megvásárolható bocskoros nemes tömegét kívánták felhasználni e célra. Az újabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy az udvar kizárólag a rendet kívánta fenntartani a tisztújító közgyűléseken.111 A változtatás előtti utolsó Pest megyei tisztújítás alkalmával, 1818. március 31-én a másodalispáni poszt esetében alakult ki „szavazategyenlőség”, ezért József nádor elrendelte a voksolást, amely csekély többséggel döntött Bárczay Pál mellett. A nádor egyébként a fő- és aljegyzőt, a fő- és alügyészt, továbbá a tiszteletbeli címmel felruházott tisztviselőket és a táblabírákat maga nevezte ki.112 A két esztendővel későbbi tisztújítás során már alkalmazni kellett a kancelláriai rendelet előírásait, ezért áprilisban a szavazásra jogosultak névsorát állították össze, majd május 8-án megtörtént a választás. A jegyzőkönyvben foglaltakkal ellentétben azonban kisebb fennakadás történt, mivel a nemesek egy csoportja vissza kívánt térni a közfelkiáltás gyakorlatához.113 Az 1825/27. évi országgyűlésen a megyei küldöttek a sérelmek között sorolták fel a szavazási rend megváltoztatását. I. Ferenc az egyeztetéseket követően 1827-től ismét engedélyezte a közfelkiáltással választást, csupán kétes esetekben kellett továbbra is szavazatszámlálást végezni. A választások körüli problémák ekkor sem szűntek meg, sőt a korteskedés, a választók etetése az országban oly mértéket öltött, hogy 1836-ban a Kancelláriának egy tiltó rendeletet kellett kiadnia, és a tisztességtelen eszközökkel kampányolók választhatóságának tiltását rendelte el.114 A reformkorban a tisztviselők megválasztásával kapcsolatban elsősorban az országgyűlési követek esetében alkalmazták a fejenkénti szavazást. Kossuth Lajost követté választásakor, 1847. október 18-án az eredmények a következőképpen alakultak. Kossuth 2948, az ellenjelölt Balla 1314 szavazatot kapott.115 A rendi korszak választási rendjét, a közfelkiáltással történő tisztviselő-választást az 1848. évi forradalommal felszámolták. A nemességen kívüli elemek 1848 márciusában a Pest megyei forradalmi bizottmány megalakulásával jutottak először szerephez a helyi közéletben. A tagok között találjuk a hagyományos megyei tisztviselők mellett többek között Petőfi Sándort, Vachot Imre lapszerkesztőt, Vasváry Pált, Vörösmarty Mihályt stb. A megyei közgyűlés pedig már 1848. március 21-én megjelenési és szavazati jogot biztosított a törvényhatóság minden lakójának tanácskozásain.116 A határozat nyilvánvalóan életidegen volt, mivel több százezer ember részvétele elképzelhetetlen lett volna. 56
