Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.3. Pénzügyek
II. 3. Pénzügyek A megyei „pénzügyigazgatás” első említése szintén Szent István korára tehető. A bírságbevételek egy részét az ispánnak kellett a királyi kincstárba juttatnia.66 Könyves Kálmán már írásba foglaltatta, hogy a szokásos adót jegyzék alapján kell az ispánoknak behajtaniuk és minden évben Szent Mihály napjáig Esztergomba juttatniuk.67 A vegyes-házi királyok alatt a kamara haszna adó befizetésénél támadt hátralékok behajtását a megyés ispánoknak és alispánoknak kellett kezdeményezniük.68 Feltehetően az ispán nélküli közigazgatásban e feladat a szolga- bírákra hárult, esetleg valamely központi tisztviselő vehette át. Mindezekről azonban forrásaink hallgatnak. A királyi adókirovók munkáját a helyi szolga- bírák segítették.69 A török hódoltság a korábbi igazgatási kereteket elsöpörte és a jelentős katonai erővel rendelkező végvárakat juttatta kulcspozícióba. Ez azt jelenti, hogy Pest megyét és a solti területeket az egri, a korábbi Pilis megyét a komáromi végváriak adóztatták.70 Az adó alapját jelentő rovás jegyzékek összeállításában és ellenőrzésében a Pest megyei szolgabírák és esküdtek részt vettek.71 Az 1588. évi Pilis megyei összeírás azonban helyi hatóság részvételére utaló adatot nem tartalmaz.72 A 15 éves háború alatt Eger 1596. évi eleste súlyos zavart támasztott Pest megye működésében. Hartyáni János alispán 1596-ban még a Szepesi Kamarától megbízást kapott Pest megye rovásadójának behajtására, egy évvel később azonban már kizárólag a helységek pusztulásáról tudott beszámolni.73 A bécsi béke (1606) aláírása után az adóztatás rendszere komoly átalakuláson ment keresztül. A vármegyei nemesség minden erőfeszítése hosszú ideig országszerte arra irányult, hogy az adókezelés feletti felügyeletet átvehesse a Magyar Kamarától. Ennek egyik fontos eleme volt az adóalap nagyságának, azaz az adózó porták számának megyei megállapítása. Ez 1609-től a vármegyék ellenőrzése alá került, minthogy e célokra a megyei jobb módú nemesek közül kellett adókirovókat választani.74 Az országgyűlés csupán az egy kapura eső adó összegét állapította meg. A megyék szerepének növekedésével nem járt együtt az állandó adóigazgatási hivatalt kialakítása, és az adószedői tisztség betöltése.75 A megyék adózó portáinak számát egyes adatok alapján már az 1609. évi törvények elfogadása előtt is a közgyűléseken véglegesítették, ezt követően azonban ez lett az általános.76 Ennek következtében a portaszámok állandó csökkenésé figyelhetjük meg a 17. század első felében, ami súlyos pénzügyi problémát okozott országos szinten.77 Pest megye a hadiadó beszedését 1623-ban megkezdte,78 és valószínűleg szünet nélkül folytatta, jóllehet a 17. század középső harmadából még rendkívül szórványosak az adataink. A portaszámok csökkenésére a központi kormányzat a főúri szervezkedés után adta meg a válaszát az ún. repartíció bevezetésével. Ekkor nem a portára eső adó mértékét állapították meg, hanem a behajtandó összeg nagyságát. A rendszer a török elleni felszabadító háborúban szilárdult meg. A lakosság anyagi terhei jelentős mértékben súlyosbodtak, amelyet a katonai egységek 49
