Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.1. Honvédelem

Az alispán volt a megyei bandériumok parancsnoka is, melynek a fentiek szerint a személyesen felkelt nemesek adták „élvonalát”, amennyiben sikerült őket hadba szólítani. A hódoltsági területen élő nemesek a török miatt természetesen nem jelenhettek meg fegyveresen a megye központjában, ezért ezt a terhet legtöbbször készpénzzel váltották meg.14 Esterházy Pál először 1682- ben parancsolta fegyverbe a nemességet. Thököly Imre és Ibrahim budai basa már befejezte Fülek körülzárását, tehát a közgyűlés erre hivatkozva jó okkal utasította el a parancs végrehajtását.15 A nádor 1684-ben rendelte el ismét a nemesi felkelés kiállítását, amelyet a közgyűlés már pénzügyi megváltás nélkül tagadott meg, azzal az ígérettel, hogy a hódoltságon kívül élők a lakóhelyük szerinti bandériumban fognak harcolni.16

A nemesi felkelés fegyverbe szóh'tására a Rákóczi-szabadságharc idején került sor legközelebb. A Budai Bizottság 1703. augusztus 16-án szólította fegyverbe a nemességet, majd két hónappal később maga király rendelte el a Dunántúl védelmére az inszurrekciót.17 A végrehajtással kapcsolatban vajmi kevés adatunk van.

A kurucok oldalán meghirdetett felkelések ugyancsak sikertelennek bizonyultak. A Kecskeméten, Nagykőrösön és Cegléden lakó nemesség már 1705- ben is azt kérte, mentesüljenek a megyei zászló alatti táborba szállástól.18 A tállyai országgyűlésen, 1708 végén meghirdetett nemesi felkelés végrehajtására tett erőfeszítések jól dokumentáltak. A közgyűlés 1709. április 8-án azzal indokolta a felkelés elmaradását, hogy a nemesség az alföldi három mezőváros kivételével elmenekült lakóhelyéről.19 A kecskemétiek lakóhelyük védelme érdekében állandóan fegyverben álltak, de nem voltak máshová vezényelhetek, és rajtuk kívül csupán csekély számú Duna mellett lakó nemesre lehetett számítani.20 A valóság ennél is lesújtóbb volt. 1709. június 18-án mindössze 12 fő jelent meg (köztük az alispán, a másodalispán egy-egy szolgabíró és esküdt). A távol maradók jegyzékében ezzel szemben több mint 80 név szerepelt (köztük a királyi kincstár és a különböző káptalanok is), akik közül kettő mellett szerepelt a Szegeden rab bejegyzés.21 A korszakban tehát az alispánok a nemesi felkelés vezetését nem tudták ellátni.

Az inszurrekció kiállítására a 18. és 19. században többször is szükség volt. Az osztrák örökösödési háború alatt 1742-ben és 1744-ben is fegyverbe szólították a kiváltságos rendet. Pest megye mindkét alkalommal kiállította csapatait. A harcok logikája már az első alkalommal is megkövetelte, hogy az inszurgensek a korabeli határokon túl, azaz az osztrák és cseh tartományokban is harcoljanak. Ezt a megye — egyébként a szokással és vonatkozó törvényekkel összhangban — 1744-ben közgyűlési határozatban tiltotta meg, amit a nádor egy dörgedelmes levélben töröltetett a jegyzőkönyvből.22 Érdekesség,

A kuruc megye jegyzőkönyvei