Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.1. Honvédelem
Keglevics György báró, a Pest megyei nemesi felkelő sereg ezredesének pecsétlenyomata (1798) hogy az 1742-ben kiállított két önálló megyei huszárezred közül a Beleznay nem oszlott fel, sőt 1798-tól 10. császári királyi huszárezredként szolgált tovább. A napóleoni háborúk idején ismét többször harcba szólították a nemességet. A József nádor elnöklete alatt tartott közgyűlés 1797. április 25-én határozatot hozott, hogy a betegeken és hivatalviselő nemeseken kívül mindenkinek táborba kell szállnia. A főherceg különösen fontosnak tartotta Pest megye szerepét, mivel a többi törvényhatóság mércének tekintette annak magatartását. A nádor egyébként támogatta a nemesség modern kézi fegyverekkel történő felszerelését. A tehetősebb nemesek jövedelmük egy hányadát befizették a megyei pénztárba, hogy abból a szegényebb társaik felfegyverzését támogassák. A nádor véleménye szerint Pest megye rendkívül buzgón járt el, és május 10-ig Soroksáron 1400 fegyveres megjelenésével számolt.23 Az 1800. évi felkelés esetén a közgyűlés mintegy két zászlóalj lovasság és kilenc század gyalogság kiállítását vállalta magára. A szeptember 15-i közgyűlésen a kispénzű nemesek a katonaállítás teljes terhét a tehetősebb rétegekre akarták hárítani. A tanácskozáson Szabó János kecskeméti főszolgabíró egyébként hevesen tiltakozott a nemesi felkelés ellen, ezért József főherceg elbocsátással fenyegette meg.24 Az 1805. évi felkelés különösebb említésre érdemes epizódok nélkül történt meg, Pest megye szorgalma ezúttal is példaértékű volt.25 Az utolsó, 1809. évi nemesi felkelésben is csaknem 1000, válogatott Pest megyei lovas vett részt.26 A kiváltságos rend honvédelmi kötelezettsége az 1848. évi forradalomig fennmaradt, ezt az egyébként a fentiek szerint nehezen mozgósítható és nem túlságosan hatékony intézményt azonban többet nem vették igénybe. Pest megyei koronaorsf vitéz 1790-ben(magángyűjteményből) A haza védelme szempontjából nélkülözhetetlen volt, hogy a reguláris hadsereg egységei megfelelő létszámra legyenek feltöltve, valamint hogy az esedegesen felállított új ezredekhez szükséges újoncokat felfegyverezzék. Az 1741. évi országy- gyűlés a nemesi felkelés mellett határozatot hozott 6 magyar hajdúezred felállításáról.27 A sziléziai háborúk során (1763-ig) kiegészítésük a hadiadó elengedése fejében történt.28 A Habsburg Monarchia II. József uralkodása alatt újabb török háborúba keveredett, amelynek során a megyék és a király közötti konfliktus egyik legfontosabb forrása az újoncok megajánlása körül bontakozott ki. Országgyűlési felhatalmazás híján Pest megye 1787 és 1789 között elfogadta az újoncállítást, de nem egy esetben önkényuralomról beszéltek a közgyűlésen.29 A napóleoni háborúk idején ismét pótolni kellett az elesett katonákat, amiről országgyűlési végzések szóltak. A diétán 1796-ban 10 000 lovast és 50 000 gyalogost ajánlottak meg, amelyet háborús években 12 000 fővel egészítettek ki.30 1808-ban Pest megye az országgyűlésen ellenezte az újoncállítást, de később a végrehajtáshoz gyorsan hozzálátott.31 43
