Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.2. Megszilárdulás és zűrzavar (1541_1711)
Az igazgatás központja Eger eleste után egy darabig talán Vác lehetett, a város 1620. évi elvesztéséig.53 Ezt követően Fülek és Szécsény várai vették át ezt a szerepet, majd a harmincas évektől kezdve Füleken tartózkodtak a tisztviselők.54 A vár 1682. évi eleste után a nemesség a Nógrád megyei Losonc és Gács váraiban tanácskozott; e települések lettek a menekült megye utolsó centrumai. Az első közgyűlést a visszafoglalt területen 1684 szeptemberében, Pesten tartották, Buda sikertelen ostroma idején. Három évvel később decemberben Kecskeméten tanácskozott a nemesség. A végleges visszatelepülés azonban csak 1689 májusában következett be. A megye járási felosztása is a hódoltság utolsó évtizedeiben szilárdult meg csaknem másfél évszázadra. Az 1630-as és 40-es években a fentiek szerint még három járásra osztották az egyesült törvényhatóságot (Pesti, Pilisi és Solti), amelyek őrizték a három korábbi megye nevét. Az 1650-es években azonban már négy járás szerepel a forrásokban. A Pesti területét ugyanis felosztották egy Kecskeméti és egy Váci egységre. A járások kiterjedése apró módosításoktól eltekintve 1791-ig változatlan maradt. A megye határai ismét számos ponton módosultak az 1715-ig terjedő időszakban. A 17. század 30-as éveiben az összeírások szerint a határ délen, a Duna mentén Bogyiszló község határában húzódott, Kiskunságból Szabad- szállás és Kunszentmiklós is a tisztviselők irányítása alatt állt, majd a határ Kecskemét alatt fordult északi irányba. A mezsgye vonala a Gödöllői-domb- ság északi végén nyugatira változott. A Szentendrei-sziget egésze Pest megye Pilisi járásának része volt ebben az időben, majd a Duna jobb oldalán a Pilis és a Budai-hegység képezte a határokat. Az előző évszázadban még Pilis megyeiként számon tartott községek jelentős hányada kikerült a megye joghatósága alól, azok Esztergom és Fejér megyébe kebeleztettek be. A török hódoltság idején időszakosan Pest-Pilis-Solt megye védelme alá húzódó Kiskunság már 1682-ben meg kívánta szakítani kapcsolatait a törvényhatósággal, amit a nádor is tudomásul vett. A nemesség azonban ez ellen tiltakozott, felemlítve, hogy a kiváltságos kerület Földváry János alispánsága idején (1656—1659) már függetlenné vált egyszer, de hamarosan visszatért a megye védelme alá, mivel az ott élők nem tudták megóvni javaikat a fosztogató végváriaktól.55 A felszabadulást követően a Kiskunság lakói 1688-ban panaszt emeltek Esterházy Pál nádornál, amelyben ismételten kérték a kerület leválasztását a törvényhatóságról.56 A települések jelentős hányada elnyerte a függetlenséget, mivel kiszakadásukról 1691 januárjában már múlt időben beszélnek.57 Kiskunhalas esetében nem volt ennyire egyszerű a helyzet, mivel az emberemlékezet óta Solt megye részét képezte, sőt ott a Paksi és Daróczy családok még javadalmakkal is rendelkeztek.58 Esterházy Pál véglegesen 1693- ban zárta le a vitát, amikor utasította a közgyűlést arra, hogy a megyei adójegyzékekből Halast hagyják ki, azaz ne tekintsék megyéjükhöz tartozónak.59 Buda felszabadulását követően azzal a különleges helyzettel találkozunk, hogy Pécs környékét adóigazgatási szempontból Pest megyéhez csatolták „districtus Qunique Ecclesiensis” név alatt. Nem lehet tudni, hogy pontosan mikor történt az átszervezés. A név legkorábban 1691 januárjában bukkan fel a megyei forrásokban.60 Az összeolvasztás rövid időre szólt, mivel ugyanezen év októberében már a szétválásról kapunk híreket.61 A terület kiterjedéséről nem rendelkezünk adatokkal, mivel egyetlen összeírás sem tartalmazza tele24
