Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.1. Visegrád megyétől a török hódoltságig
Az ispánság központja eleinte a névadó vár lehetett, azonban egy 1079. évi oklevél már esztergomi ispánról tesz említést. Az egyházi és világi kormányzat párhuzamosságai alapján arra következtethetünk, hogy az ország területi beosztása valószínűleg nem változott, csupán Visegrád megye központja módosult. A költözés Szent István azon döntésének következménye lehetett, miszerint 1018 körül Fehérvárat királyi székhely rangjára emelte, ami automatikusan együtt járt a megyerendszeren kívüli Esztergom jelentőségének csökkenésével, és ispánsági központtá alakulásával.7 Mások ezzel szemben úgy vélik, hogy a Veszprémi püspökség és ezzel együtt Visegrád megye északi és keleti határa a Duna folyó lehetett, amely a középkori egyházi igazgatásban rendkívül stabil határt képezett a püspökségek között. Ez alól kivételt csupán Esztergom városa és közveden környezete, valamint a Szerémség területe jelent. Előbbi esetben az esztergomi főegyházmegye határa lépi át a Dunát, hogy központját is magába foglalja, utóbbi esetben a Kalocsai püspökség területe terjeszkedik a folyón túlra.8 Igaz, ez utóbbi esetében vitatott az, hogy a Duna jobb partján fekvő területek feletti egyházkormányzati jogkört mikor szerezte meg. A Pécsi püspökség és a Kalocsai érsekség között ez komoly nézeteltéréseket eredményezett.9 Az is előfordulhat, hogy a Váci egyházmegyét kizárólag az Egri püspökség területéből szakították ki, és ez utóbbi határai a Dunánál húzódtak.10 Az 1009-ben már működött Visegrádi ispánsággal kapcsolatban több írott forrás eddig nem került elő. Anonymus 1200 körül már nem ismer e névvel és központtal rendelkező megyét.11 Más 13. századi dokumentumok sem tesznek említést az István kori megyéről, ezért annak területi kiterjedését és későbbi sorsát újabb források felbukkanásáig teljes bizonyossággal nem lehet megnyugtatóan tisztázni. A terület 12—13. századi történetével kapcsolatban fennmaradt elszórt utalások a Pilis-hegység környékének sorsára vetnek némi fényt. A Képes Krónika Kálmán kori része (1113 körül) Pilis erdőről beszél. III. Orbán pápa 1187. évi bullája II. Géza egykori erdejeként említi a hegyvidéket. Az erdőség tehát az ország más hasonló természeti adottságú területeinek mintájára királyi erdőispánsággá alakult. A forrásokban 1225 után felbukkanó pilisi ispán a vadászterületet felvigyázó erdőóvók elöljárója volt, valamint a vízóvók és mezőgazdasági munkát végző népek bírája.12 Az ispánság határai a 13. században déli irányban legfeljebb Pomázig terjedtek ki.13 Innen északi irányban a Pilis- és a Visegrádi-hegység területe tartozott a születő megyéhez, amelynek határa a Dunánál a mai Pilismarót fölött, Szamárd falunál volt.14 Az átalakulóban lévő területen az 1299-ből származó források már pilisi nemeseket emlegetnek, majd 1333-ból szolgabírák működéséről értesülünk. A megye központja Visegrád lehetett, mivel az ottani várnagyi, valamint a pilisi megyésispáni funkció a 15. század közepéig összekapcsolódott.15 A 14. század közepén egyre-másra kerültek át a korábban Pest megyéhez sorolt települések (Páty, Tinnye, Békásmegyer, Üröm) Pilishez. Valószínűleg 1342 körül egy területrendezés következett be,16 melynek hátterében a megyei szerkezet véglegesítése állhatott. A megyék működéséhez ugyanis helyben birtokos tisztviselő nemesekre volt szükség, a terület viszont jórészt királyi (erdő)uradalom volt. így a Buda előterében fekvő községek megyei hovatartozásának megváltoztatásával oldották meg a kérdést. A települések átcsatolása természetesen királyi jóváhagyás eredményeként valósulhatott meg csupán.17 17
