Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

IV. Vezető életrajzok - IV.1. Főispán

Mária Terézia trónra lépésekor férjét az örökös tartományokban és Ma­gyarországon is társuralkodónak ismertette el. Az osztrák örökösödési hábo­rú 1741. és 1742. évi harcaiban részt vett, bár csapatai nem értek el jelentős sikereket. Lotharingiai Ferencet 1745. szeptember 13-án német-római császárrá vá­lasztották és 1745. október 4-én Frankfurtban megkoronázták. Az állam és Flabsburg ház belső ügyeire befolyása ezt követően is alacsony maradt. Mária Terézia 1764-ben megbízta férjét az állami pénzügyek rendbe tételével, de jelentős előrelépést nem tudott elérni, mivel 1765. augusztus 8-án szélütés következtében Innsbruckban életét vesztette. Pálffy János 1663. augusztus 20-án született a családi uradalom központjá­ban, Vöröskőn, Pálffy Miklós öccseként. Tanulmányait Bécsben, majd 1677 és 1679 között Pármában folytatta. Pálffy katonai szolgálatát 1681-ben kezdte meg, és 1687-ben már Lotharingiai Károly főhadsegéde lett. Bátyjához ha­sonlóan gyorsan haladt a katonai ranglétrán 1693-ban vezérőrnagyi, 1700- ban altábornagyi, 1704-ben lovassági tábornoki, végül 1709-ben tábornagyi kinevezést kapott. A magyar történelem kulcspozíciójába került 1710. szeptember 26-án, mivel ettől a naptól kezdve I. József a magyarországi hadszíntér császári fő- parancsnokává nevezte ki. E minőségében kötötte meg 1711. május 1-jén a szatmári békét, amely biztosította Magyarország viszonylagos önállóságát a Habsburg Monarchia keretei között. A rossz nyelvek egyébként karrierjének üstökösszerű pályáját lánya, Mária és I. József szerelmi kapcsolatának tulaj­donították. Savojay Jenő mellett 1717. augusztus 16-én a világraszóló osztrák diadalt hozó nándorfehérvári csatában a lovasság főparancsnoka volt. Rendkívüli katonai tapasztalatai és rátermettsége miatt a hazai közvéle­mény azt várta, hogy III. Károly 1737-ben a török háború kezdetén őt vá­lasztja főparancsnoknak. Mindenki számára csalódást okozott a király más irányú döntése. A vesztett háborút követően, talán kárpódásként Mária Teré­zia 1742-ben a magyarországi hadak főparancsnokának nevezte ki. A világi igazgatás területén is számos fontos funkciót töltött be. 1704-től 1731-ig horvát bán, 1709-től Sáros megye főispánja, 1723-ban a megalaku­ló Helytartótanács tanácsnoka. 1731-ben már országbíró, majd bátyja halála után átveszi a pozsonyi főispánságot. Az országgyűlés 1741. június 22-én nádorrá választotta, ezzel Pest megye főispáni hivatalát is megkapta. Pálffy életkora, valamint egyéb irányú elfoglalt­ságai miatt nem tudta személyesen irányítani megyéjét, ezért előbb 1742-ben Grassalkovich Antal, majd 1748 ban Fekete György személynököket bízta meg az adminisztrátori feladatok ellátásával. Batthyány Lajos 1696-ban, Batthyány Adám országbíró második fiaként. Apja halála, 1703 után neveltetését anya, Strattmann Eleonóra felügyelte, aki­vel jelen lehetett egy titkos békeküldetésben Rákóczi táborában, 1703/1704 telén.17 Tanulmányai egy részét talán Salzburgban végezte.18 III. Károly 1716-ban Vas megye örökös főispánjává nevezte ki, első sor­ban édesapja érdemeire tekintettel, hivatalát azonban csupán 1727-ben vette át.19 Savoyai Jenő mellett ugyancsak 1716-ban részt vett a péterváradi csatá­ban és Temesvár visszafoglalásában, majd a következő esztendőben Nándor­Pálffy János (1741-1751)16 Batthyány Lajos (1751-1765) 155

Next

/
Thumbnails
Contents