Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
IV. Vezető életrajzok - IV.1. Főispán
Pálffy Miklós (1714-1732)14 Lotharingiai Ferenc (1732-1741)15 kinevezte bányavidéki főkapitánynak. Az 1670-es években számos uradalommal gyarapította birtokainak sorát. A Thököly Imre vezette kuruc mozgalom miatti országgyűlés előkészítésében aktív szerepet vállalt 1680-ban. A diéta 1681. június 13-án nádorrá választotta, II. Károly spanyol király még ez év végén az aranygyapjas rend lovagjává fogadta. A magyar arisztokraták közül szinte egyedül ő őrizte meg hűségét 1683-ban az uralkodó mellett, és részt vett Bécs védelmében. A következő esztendőben részt vett Buda sikertelen ostromában, ekkor kivételes alkalomként elnökölt Pest megye közgyűlésén is. Az 1687/88. évi országgyűlésen döntő szerepet játszott az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlésében és a Habsburg-ház fiági örökös királyságának megszavazásában. I. Lipót szolgálatai elismeréseként 1687. december 7-én a Német-Római Birodalom hercegévé emelte, majd ezt 1712-ben III. Károly az elsőszülött fiágra is kiterjesztette. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1705-ben békeközvetítést kezdeményezett Rákóczi Ferenc és az udvar között, de az sikertelen maradt. Ezt követően egyre jobban kiszorult a politika irányítóinak köréből. Esterházy Pál 1713. március 26-án, Kismartonban hunyt el. Pálffy Miklós 1657. május l-jén született. Iskoláit Nagyszombatban és Pozsonyban végezte, majd a bécsi egyetemen zárta le. A császári hadseregben 1686-ban már alezredesként, majd egy évvel később már ezredesként és Esztergom parancsnokaként szolgált. Ezt követően gyorsan emelkedett tovább a ranglétrán: 1690-ben tábornoki, két évvel később altábornagyi kinevezésben részesült. I. Lipót Pozsony megye örökös főispánjává nevezte ki 1694. december 10-én. Szolgálatai elismeréseként 1712-ban aranygyapjas lovaggá ütötték. 1713. január 6-tól már a második rendi méltóság, az országbírói viselője. Az országgyűlés 1714. október 14-én nádorrá választotta, ezzel Pest megye főispánja lett. A Magyar Királyi Helytartótanács megalakulása után annak első elnöke. Pálffy Miklós Pozsonyban halt meg, 1732. február 20-án. Lotharingiai Ferenc 1708. december 8-án született, Lotharingiai Lipót herceg második fiaként. A fiatal herceg Mária Terézia kiválasztott vőlegényeként 1723 decemberében költözött Bécsbe, ahol III. Károly utasítása szerint folytatták neveltetését. Apja halála miatt 1729-ben visszatért hazájába, hogy a hercegség kormányzását átvegye, ahonnan két évvel később tért vissza. Boroszló városában kapta a számára kedvezőtlen hírt, hogy III. Károly Magyarország helytartójává nevezte ki. Lotharingiai Ferenc 1732 júniusában érkezett Pozsonyba, hogy hivatalát átvegye. Jóllehet a magyar törvényeket és szokásokat nem ismerte, szorgalmával és megnyerő természetével igyekezett eleget tenni kötelességeinek, és az egész országot beutazta. Lotharingiai Ferenc a lengyel örökösödési háború következtében elveszítette hercegségét, Bar városát a belga határon, amelyért kárpódásul a Medici család kihalása miatt megürült toszkán trónt kapta meg 1736-ban. Ugyanebben az évben kötött házasságot a Habsburg trónörökössel, Mária Terézia hercegnővel. A következő esztendőben önkéntesként részt vett a törökök ellen vívott háborúzban, sőt 1738-tól megkapta a főparancsnoki beosztást. A harcok sikertelensége miatt feleségével Toszkánába távozott. 154
