Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.1. Visegrád megyétől a török hódoltságig
1.1. Visegrád megyétől a török hódoltságig A történész szakma és a szélesebb közvélemény számára is jól ismert tény, hogy Szent István király már uralkodása kezdetén — részben hazai előzmények, részben külföldi, elsősorban frank minta alapján — megkezdte a területi igazgatás, az ispánságok kialakítását, s ezzel a megyerendszer alapjait vetette meg. A Veszprémi püspökség alapítólevele (az ún. sólyi oklevél) szerint az ország középső területein 1009-ben már egy Visegrád központtal működő „megye” helyezkedett el. Sajnos ennek későbbi sorsa teljesen ismeretlen.1 Egykori kiterjedésével kapcsolatban is elmélyült szakmai vita bontakozott ki. Az egyik álláspont szerint keleti határa a Zagyva folyó mentén helyezkedett el, ahol eredetileg a veszprémi és egri püspökségek határai is húzódhattak.2 Az ispán- ság magában foglalta valószínűleg a későbbi Pest és Pilis megyék egész területét, amelyet kiegészített a későbbi Esztergom megye Duna jobb parti része,3 nyugati irányban pedig akár a mai Tatabányáig is kiterjedhetett.4 Déli területei közé tartozott a mai Csepel-sziget, amelyet egykor Nagysziget néven emlegettek.5 A megye déli határai ettől eltekintve nem ismeretesek számunkra. Az északi, Zagyva és Duna között futó határszakaszról úgyszintén nem rendelkezünk ismeretekkel. Talán nem követünk el súlyos tévedést, ha azt feltételezzük, hogy előbbi esetében a Duna nyugat-keleti folyásirányának meghosszabbítását, utóbbi esetben pedig a Csepel-sziget déli végének vonalát tekintjük Visegrád megye határainak. A terület nagysága így elérhette a 8455 kmr-t.6 A veszprémi püspökség alapítólevele (nemesmásolat)
