A Pest Megyei Levéltár. Levéltárismertető (Budapest, 2004)

Pest megye történetéből

A Csepel-szigeten, középkori nevén a Nagy-szigeten létrejött ispánság a királyi birtokhoz tartozó, ott élő népek irányítását szolgálta. Itt az ispánság mint önálló ispáni egység a középkor végéig megmaradt. Nem ismeretes, hogy pontosan mikor, de bizonyosan I lunyadi Mátyás uralkodásának végén (elszámolták az ispánság különállását, a királyi uradalom nagyobbik részét Pest megyéhez, kisebbik részét Fejér megyéhez csatolták. Fejér megye solti részének sorsa is eltért a szokásostól. A megye, Pest megyéhez hasonlóan, Duna két part i megye volt. A bal parti részt Soltról igazgatták. A 15. század második leiében a solti szék teljesen külön vált a megyétől, régi nevét azonban megtartotta. 1526 után Pest, Pilis és Solt megye a török hódítás áldozatául esett. A megyei közigazgatás tisztségviselői elmenekültek. Először Heves megyében, majd Nógrád megyében találtak új otthonra, legutoljára Füleken, a várban. 1569-ben a solti széket a bírósági ügyeket illetően Pest megyéhez csatolták. 1638-ban a hódoltsági területen létrejött a jobbágyparasztság sajátos önvédelmi szervezete, a parasztvármegye. ; » Mindenekelőtt feladata volt a közbiztonság megőrzése, a vásárok védelme és az adókat a királyi részre szállítók személyes biztonságának garantálása. Hadnagyait a nemesi vármegye közgyűlése választotta a parasztok jelöltjei közül. Pest-Pilís-Solt vármegye hatóságának egyesülése a török uralom középső harmadának évtizedeiben gyakorlatilag megtörtént. Ezt a tényt 1659-ben törvénybe is foglalták. Kinevezték Wesselényi Ferenc nádor személyében az egyesített megye első főispánját. Ekkor kapott a megye címert és pecsétet. A főispáni széket 1848-ig Pest-Pilis-Solt vármegyében mindig - ha volt - a nádor töltötte be. A felszabadító harcok gazdasági terhének java része az ország vállára nehezedett, s különösen Pest-Pilis-Solt vármegye immár gyéren lakott területeire. A lakosság óriási anyagi áldozattal segítette a szövetséges csapatok hadviselését. 1686-ban Buda, majd ezt követően a megye felszabadult a másfél százados török iga alól. Kiégett, kifosztott, elparlagosodott, elpusztult vidék várta az újjáépítők munkáját. A török kiűzés után a megye viszonylag gyorsan benépesült. Visszatértek azok a középbirtokos nemesek - a Rádayak, Wattayak, Beniczkyek, Fáyak -, akik a királyi részeken már korábban vezető szerephez jutottak, amit hazatérésük után is megőriztek. Mellettük az ún. újszerzeményi bizottság (neoaquistica commissio) tevékenysége következtében egy új birtokos réteg is kialakult (Grassalkovich Antal és társai). A királyi országrész különböző területéről vándorlás indult meg ebbe a megyébe is. Az elpusztult falvak sorra életre keltek, a beköltözők újra feltörték a parlagon kapott földeket. A birtokosok külhoniakat is telepítettek be. A mai megye területén élő szerbek, németek (svábok), szlovákok ősei ekkor jöttek erre a részre. A nemesi megye szervezete is visszaköltözött. Már 1697-ben székházat vásároltak Pesten, s a megyei közigazgatás azóta is ezen a helyen működik. A ma is funkcionáló klasszicista - ma már jeles műemlék - új vármegyeházát a megye közönsége három részletben 1804-1841 között építtette meg. A 18. század elején történt meg a megye 11 A vármegye 1659-es ppcsétje Siegel des Komitats aus dem jähre 1659 County stamp from 1659