Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

Múltba néző, érzelemgazdag írásait nem tudván maga papírra vetni s magyarul tudót nem találván környezetében, spanyolul volt kénytelen emlékeit tollba mondani. Élete utolsó éveiben szoros kapcsolatba került az örmény hagyományápoló szamosújvári folyóirattal, írásaiban különös gonddal szorgalmazta az örmény nyelv- és irodalom ápolását. A szerkesztőhöz intézett utolsó levelében erről így ír: „Kérem Önt, legyen tolmácsa szívből eredő igaz érzelmeimnek az egész magyar és az igaz magyar érzésű örmény világban, különösen a nők, a kiváló írónők és a fejlődő fiatalság körében. Ragaszkodjanak teljes erővel a magyar hazához".

6 A gyermek- és tanulóévek (1822-1842) Czetz János 1822. június 8-án örmény-székely családból született a Székelyföldön Gidófalván, ahol a folyó bal partján egy fennsíkszerű kiemelkedésen állt a régi, nemesi stílusú szülői ház. Egyik oldalán állott egy kis kaszárnya a tíz huszár részére, akiket édesapja parancsnokolt. A székely határőrvidék katonai szervezettsége igen korán bámulattal töltötte el a fiút, aki később mint katonai szakíró, egy argentin tábornokkal együtt tanulmányt készített az Andok hegységben való megvalósítására. A székely határőrparancsnok édesapa igen korán, már 1827-ben meghalt, az öt gyermekkel özvegyen maradt édesanya - a családot patronáló Haller gróf segítségével az 1822-ben létrehozott kézdivásárhelyi Nemzeti Katonai Nevelőintézetbe íratta a hétéves Jánost. Az alapfokú katonaiskola elvégzése után - édesapja példáját követve - továbbtanulási lehetőséget keres a katonai pályán, 1834 októberében megkezdi tanulmányait a Mária Terézia által 1769-ben alapított, immár Európa-hírű bécsújhelyi katonai akadémián. Az iskolában eltöltött időszakra élete alkonyán így emlékszik vissza: „őszintén el lehet mondani, hogy a szegény tisztek fiai ebben az intézetben, hol mindent ingyen kaptak, de azért úriasan töltötték életük legszebb éveit, míg 20 éves korukban mint első vagy második állásban - a hadseregbe léptek".

7 A növendékek az akadémia hét évének befejeztével elnyerték a zászlósi rangot, legkiválóbbjaik közé tartozott mindvégig Czetz is - további egy év továbbképző tanfolyam elvégzése után pedig hadnagyi rangfokozattal léptek a császári és királyi sereg szolgálatába. Czetz János személyében megtestesítette mindazt a nevelési célt, melyet az alapító Mária Terézia elképzelt. Kiváló képzettségű, lojális és elvhű tiszt, s minden előfeltétel meg volt ahhoz, hogy dicsőséges hős váljék belőle: „Mihelyt kiléptem 1842. október havában a bécsújhelyi akadémiából, felvettek a 62-ik („báró Wacquant-Geozelles") gyalogezredbe, illetőleg ezen ezred harmadik zászlóaljába, mely akkor Brassóban tanyázott".

8 6 Czetz János 1902. dec. 23-i levele. Uo. 343. 7 Czetz tábornok életrajza. Az Armenia számára írta önmaga 1897-ben Buenos Airesben. I. rész. Armenia 1898. 161. 8 Uo. 193. 95