Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

Neve szinte valamennyi kortársa memoárjában és levelezésében előfordul. Az emigráció kezdetén, párizsi éveiben politikai realitásérzékével tűnt ki, emellett a kisebbségi létből is fakadó fejlett toleranciaérzékével igyekezett a folyvást fel-felújuló emberi és politikai ellentéteket elsimítani. Mindezek ellenére ö maga is gyakran a durva személyeskedésektől sem mentes politikai támadások kereszttüzébe került. Az itáliai magyar légió szervezésében játszott szerepét Ihász Dániel - Görgeyellenes kirohanásában - intrikusnak ítélve „mint a kutyát" lelövéssel fenyegette. Neve Marx Károly előtt is ismertté vált, amikor is Szemere Bertalan levelében azok közé sorolta, akik a „franciáktól pénzelt" Kossuthnak eladta magát.

4 Tevékenységével nem emelkedett ki a nálánál nagyobb hírnévre szert tett küzdőtársai közül, mégis olyan barátokat mondhatott magáénak, mint Klapka György, Teleki Sándor és Asbóth Sándor, valamint Mészáros Lázár. Magánemberként vidám s olykor az elérzékenyülésig melegszívű férfi volt. Maró öngúnnyal és némi bohémsággal párosult kapcsolatteremtő képessége igazi társaságbeli emberré tette. Emellett mindvégig igazi, a vasfegyelmet megkövetelő és azt minden eszközzel betartató katona volt. Tanított matematikát, haditechnikát, írt és fordított a tankönyvek mellett történeti és statisztikai müveket is. Huszonnyolc éves korától az emigráció keserű kenyerét ette. Hosszú, kalandos életútja minden állomásán hazája, majd később a messzi Argentína nemzeti függetlensége érdekében tevékenykedett. Katonai mérnöki tudásával, kiemelkedő szervezőkészségével maradandó alkotásokat hozott létre. Hamburgban a szabadságharc történetéről írott könyvét rendezi sajtó alá, Franciaországban az aktív politizálás mellett harcászati, fegyverszállítási terveket dolgoz ki a hazai felkeléshez. Klapkával együtt szervezi a magyar légiót. A füstbe ment tervek után alagutat épít a Nyugat-Alpokban. Argentínában ő vetette meg a tisztképzés alapjait, keze alatt számos kiemelkedő katonaegyéniség nőtt fel. Részt vett a hatalmas ország védelmi rendszerének kiépítésében, megkezdte és megszervezte Argentína feltérképezését. Hosszú élete utolsó évtizedeiben Czetz Jánosnak a hazatérés mindörökre csak egy kínzó vágy maradt, halálhíre is csak egy hónap múltán érkezett haza. Az argentin és ezek nyomán a hazai sajtó is igen melegen méltatta érdemeit: „íme, ez az oka annak, hogy haza nem jött a hős tábornok, mert nemcsak érettem... ontotta vérét, hanem az egész országért, a hazáért: azért országos, vagy legalább a kormánytól eredő felhívást várt... De felhívást nem kapott, azért nem is jött haza. Minden egyéb, amit felhoznak a lapok... csak költött ok.

5 Egyike volt a magyar szabadságharc azon harcosainak, akiknek hazaszeretetét a nemzetiségi, kisebbségi lét táplálta. Azok közé tartozott, akik számára a hazafiság egyet jelentett a magyarsággal, mégis mindörökre kisebbségben maradt. Kitűnően beszélt németül, franciául, lengyelül és spanyolul, mégis számos társától eltérően szinte minden levelét magyarul írta. A sors keserű iróniája, hogy élete végén nemcsak szeme világától, de azzal együtt anyanyelvétől is meg kellett válnia. CZETZ János, Emlékirataim. Történelmi Lapok 1902-1903. 1-6. sz. A visszaemlékezések spanyol nyelvű kézirata: Les Memóriás Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSZKK) Fol. Hisp. 2. 4 KOSÁRY Domokos: A Görgey-kérdés története. I—II. Bp. 1994. I. 345., 350. 5 Armenia 1904. 354. 94