Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

1818-tól a belső tanács tagjainak a pótlását a külső tanács végezte úgy, hogy a tanács négy jelöltje közül választott egyet. A külső tanácsok megalakulásának és működésének ellenére - egészen 1848-ig - a legtöbb helyen a tisztújítás és a fontosabb ügyek tárgyalásán rajtuk kívül a „köznép" képviselői is megjelentek, akár több százan is. A 19. század elejéig a működésük általában nem volt folyamatos és a számuk is gyakran változott. Vácon 1792-ben és 1799-ben is újra kellett kérni az uradalmi prefektust a testület felállítására. 1799-ben csupán 19 tagú külső tanácsot nevezett ki az uradalom, 1813-ban számuk - a Helytartótanács utasítására - 24-re növekedett. Óbudán a tanácsosok számát a 18. század végén felemelték 30-ra, majd a 19. század elejére 40-re. 1825-ben lecsökkent a számuk 30-ra, de hamarosan 60 személyre egészült ki. Kecskeméten a tanács elleni feljelentés nyomán, elsősorban annak jövedelemkezelése, önkényeskedése, valamint a „szoros atyafiságos nexusa" miatt, a megyei bizottság nyomására a külső tanácsot 1822-ben átszervezték.

61 Az újonnan létrehozott testületet immár nem a belső tanács, hanem a tizedekben lévő 5-5 esküdt gyűlést hívott egybe, ahol 10-10, összesen 100 jelöltet állítottak, akik maguk közül megválasztottak 70 személyt a külső tanácsba. Az uralkodó utasítására 1830-ban adták ki „Ketskemét Mező Várossá Választott Polgárjainak" rendszabását, amely 70 helyett 100 (tizedenként 10) tag megválasztását írta elő, az alispán felügyelete alatt. Cegléden 1785. október 31-én megválasztott hatvantagú külső tanács működése a megalakulás utáni években megszűnt és csak 1819-ben szervezték újjá.

62 Tagjait a köznép választotta arányosan az öt tizedből. Később a hatvan tanács üresedés esetén maga egészítette ki sorait - az egyes tizedek arányát szigorúan megtartva - a köznépet kizárva. A tagság életfogytiglan szólt. Gyűléseiket minden hónap elején tartották, de szükség esetén sűrűbben összegyűltek. Nagykőrösön a Helytartótanács 1843-ban rendelte el az addigi 32 tagú külső tanács létszámát kiegészíteni 60 főre, melyet a város 1844-ben hajtott végre. Ráckevén a „gazdaság", a „communitas béliek" mintegy 10-12 fő jelentette a külső tanács elődjét, akik a az esküdtekkel együtt döntöttek a pásztorok fogadásáról és a várost illető beneficiumok szerződéseiről.

63 A városban „hatvanosság rendes üléseket" nem tartott (amint ezt 1847. december 31-én megállapította a mezővárosban öszszehívott „Nép Gyűlés"), hanem általában havonta egyszer a tanáccsal közösen „közgyűlés" néven közösen tanácskoztak, ahol a város egészét érintő ügyeket (árenda, kaszálók használata, számadás ellenőrzése, örökváltság stb.) tárgyaltak.

64 A tanácsüléseken az egyes lakosok vagyonjogi, szabálysértési és egyéb ügyeiben hoztak ítéleteket, határozatokat. A már korábban említett vallási, nemzetiségi, társadalmi arány ezeknél a testületeknél is jelentkeztek. Ráckevén úgy érvényesült a lakosság vallási paritása, hogy a két nagyobb felekezet (katolikus és református) közül választottak egy-egy népszószólót. Cegléden a hatvan tag fele-fele egyenlő számban a katolikusok és a reformátusok közül került ki. Kecskeméten 1822-ben a 70 tag közül 34-34 katolikus és református, 1 evangélikus és 1 az „Ó Hitű" görög kereskedők közül került ki. A saját tag61 KISFALUDY 1992. 76-86. 62 PMLNKO CMTjkv. 1785. október 31., 1822.november 1., 1830. február 3., 1845. szeptember 5., 63 PMLRMTjkv. 1792. április 9. 54 PMLRMTjkv. 1821-1848. 79