Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

értelmében ezentúl három évig görögkeleti, utána egy évig katolikus bírája lett a városnak és ezzel megszűnt a négytagú vezető testület, egyúttal elrendelték, hogy 12 tagú tanácsot kell választani, melyből 4 katolikus és 8 rác legyen. A földesúrral, a Zichy családdal 1738-ban megkötött szerződés értelmében a városban 13 (4 katolikus és 9 görög) esküdtet választottak életfogytig tartó megbízatással, de számukat már 1744ben 24-re növelték. A homogén magyar és református Nagykőrösön a nemesek és a nem nemesek közti arányosság „törvényi" rögzítése figyelhető meg 1815-ből, amikor a tanács elhatározta, hogy a tagjainak „fele a nemesi, a másik fele a polgári osztályból választás sék".

38 Jelentkezik az arányosság a különböző nemzetiségű lakók csoportjai között is. Vácon 1785-ben figyelembe vették azt, hogy a külső tanács tagjai arányosan kerüljenek ki a magyarok és a németek közül.

39 Visegrádon egy 1739. évi adat szerint a 11 esküdtből három magyar és nyolc német volt, a bíró tisztet pedig évente váltakozva viselték a németek és a magyarok.

40 Az ugyancsak a Zichyiekhez tartozó Óbudán 1746tól 4 magyar és 8 német esküdtből állt a tanács.

41 Ebben a mezővárosban már 1746ban működött „zsidó község", melynek jogköréhez tartozott a zsidók közti bíráskodás. A bírájukat, az esküdteket és a kisbírót a földesúr három jelöltje közül választhatták. (Itt ekkor mintegy kétszáz lelket számlált az izraeliták száma.) Kecskeméten szintén működött a helyi zsidóságnak - a városi szervezet mintáján alapuló - autonóm igazgatási szervezete.

42 Eszerint november l-jén tartott restauráción megválasztották a 60 fős testületüket. Bírónak az uradalom által ajánlott három személy közül kellett választani. A bíróválasztásban általában nem csak a tanács, hanem ennél egy szélesebb kör vett részt. Cegléden úgy határozták meg ezeket a személyeket, hogy a „főbb gazdákból sokan jelen lévén", „külső elébbkelő lakosok", „köznép közül sokan".

43 Szentendrén és Dömsödön a választásba résztvevők körére csak általános utalások („az egész nép között voxra bocsájtattak") találhatók a jegyzőkönyvekben. Ráckevén a „communitas"-on, vagyis a külső tanácson kívül a „közönség", a „gazdaság", a „gazdák" közül jelentek meg számosan. Cegléden 1827-ben a bíróválasztás alkalmával „a tanátsbeli urak és a választott közép" mellett megjelentek a „közönséges köznép" közül 11en. Kecskeméten a választást megelőző napon a tizedesek értesítették az „érdemes" gazdákat, a „népnek javát és potioritassát" a bíróválasztás idejéről, hogy másnap megjelenjenek a városházán.

44 1817-ben a tanácson kívül a külső tanács és a céhek küldöttei, valamint a város „esőbb sorsú szolgái" voltak hivatalosak a választáson. A választásban résztvevők számára nincsenek pontos források. Szórványos adatok szerint Ráckevén 1790-ben 60, 1792-ben 67, 1821-ben 102, 1840-ben 212, 1847-ben 358 választót említetnek a jegyzőkönyvek. Vácon is a választók száma rendkívül 38 GALGÓCZY 1896. 157. 39 SÁPI 1983. 220. 40 MAGYAR Eszter: Visegrád története 1684-1756. Bp. 1998. 146. 41 NAGYL. 1975. 178. 42 Ö. KOVÁCS József: A kecskeméti zsidók polgárosodása 1790-1848. In: Levéltári Szemle (LSz) 1987. 4. 39. 43 PMLNKO CMTjkv. 1809. október 15., 1810. március 23., 1811. március 8., 1827. október 28. 44 KISFALUDY 1992. 11-21. 75