Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

hogy az első évét kitöltő bíró szerepeljen a jelöltek között.

33 Cegléden 1816-ban határozta el az uradalom, hogy az „illy népes Anya Város" - megkülönböztetve a kisebb falvaktól - ezentúl ne egy , hanem három évre válassza meg a főbíráját.

34 Ez a rendszer 1836-ig működött, amikor ismét áttértek az évenkénti választásra. A tisztújításkor, illetve a megerősítéskor döntöttek a másodbíró, a jegyző(k), illetve a hiányzó tanácsosok helyére lépők személyéről is. Az éves bíróság kezdete, a tisztújítás, a restauráció a 18. század közepén változott Szent György napról (április 24.) mindszent napjára (november 1.), a „katonai év" kezdetére, amikor az előző évi katonatartást és más adókat elszámolták. Kalocsán és Vácon a tisztújítás - vagy ahogyan az utóbbi helyen gyakrabban nevezték - az „Építtő Szék" tartása a naptári év elején volt: Vácon 1790 és 1847 között 28 választás közül csak 6 történt januáron kívül más hónapban.

35 Általában megfigyelhető, hogy a tisztségekre való jelölésben (és választásban) a helységek követik az arányos vallási, etnikai, vagy társadalmi megoszlást. A leggyakoribb eset az volt, mint például Cegléd és Kecskemét mezővárosokban, hogy a tanács tagjainak fele-fele volt katolikus és református. Cegléd esetében a főbb tisztségviselők (főbíró, másodbíró, szószóló, jegyző, perceptor) választásánál is figyelembe vették a vallási arányosságot. Ezen a gyakorlaton a városban az első rést 1842-ben ütötte a tanács határozata, mi szerint „a belső és külső tanácsosok, jegyzők, gyámatyákon kívül a jövőre egyéb mellékes hivatalok elnyerésére a felekezetbeli különbség megszűntetvén, minden hazafinak joga leend folyamodni és a választás is felekezetre való tekintet nélkül fog történni". Ráckevén a 12 tagú tanácsot 6 katolikus, 4 református és 2 görög rítusú alkotta, ahol a lakosság fele katolikus, több mint harmada református és a több lakos görögkeleti vallást követte. (Az ortodox hitet követők egyúttal a szerb nemzetiséghez tartoztak.) A görögkeletiek 1794-ben tettek kísérletet arra, hogy a három valláson lévők közel egyforma súllyal vegyenek részt a kormányzásban, de a többség ezt elutasította.

36 A görögök azt javasolták ugyanis, hogy a 12 szenátoron kívül válasszanak a három felekezetnek megfelelően háromszor három fő számfeletti (supernumerarius) tanácsnokot. A mezőváros főbírói tisztére kétévenként váltva jelöltek a három vallási közösségből és az arányosságnak megfelelően másik vallású volt a következő legfontosabb tisztség, a perceptorság. A két - szintén évenként választott - kisbíró, illetve a 19. század elejétől a két népszószóló egyike katolikus, a másika református volt. A katolikus magyarok és görögkeleti szerbek lakta Szentendrén a 18. század elejéig egy katolikus és három ortodox gazdag polgár együtt (mintegy korporative) kormányozta a várost.

37 Azonban 1733-ban a két népcsoport között korábban is felfellángoló viták állandósultak, melyet csak a vármegye beavatkozása tudott lecsillapítani. Az ellentétek alapvető oka az volt, hogy a város vezetését egyaránt magának követelte a már korábban itt élt - zömmel magyar, kisebb részben szerb - szőlőművelő lakosság és a később betelepült szerb kereskedők csoportja is. A megye rendelete 33 PMLNKO Ráckevei Királyi Uradalom iratai (a továbbiakban: RKU) Ráckeve iratai, 1793. nov. 3. 34 PMLNKO CMT jkv. 1836. december 28. 35 FORRÓ 1995. 87. 36 PML RMT jkv. 1794. november 2„ 6. 37 DÓKA 1981. 21-23. 74