Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

kező mezővárosokról volt szó, érzékenyen reagáltak arra, ha az uraság a törvényben megszabottnál nagyobb jogokat vindikált volna magának. Cegléden 1838-ban kisebb botrányt kavart annak az esete, amikor a tisztújításkor az uradalom nem csak a jelöltek személyét nevezte meg, hanem bele kívánt folyni a választás menetébe is.

14 A törvénysértés végül nem következett be, mivel a megérkező Batta Sámuel főszolgabíró felfüggesztette a restaurációt. A nemesi vármegye a reformkorban kezdte befolyását növelni a restaurációkon, világosan leszögezve, hogy a földesurat csak a bíró kandidálási joga illeti. Ráckevén 1847. október 31-én megjelent az összehívatott közgyűlésen egy nyolctagú megyei küldöttség (szolgabírák, esküdtek és jegyzők) Nyáry Pál másodalispán vezetésével, ahol újraválasztották a 12 tagú tanácsot, a hatvanosokat, a kapitányt és a két szószólót.

15 A bíróválasztás másnap, a szokásos november 1-jei időpontban történt, az uradalmi ügyvéd elnökletével. A bíróválasztás szabadsága mellett a statútumalkotás joga, illetve gyakorlata is fokmérője volt a település autonómiájának. Az önrendelkezés legmagasabb fokát elért Nagykőrösön a 17. század végétől az 1800-as évek első feléig folyamatosan alkottak szabályrendeleteket: 1692 és 1815 között alkalommal.

16 A szabályozások magukba foglalták a vasárnap és az ünnepek megtartását, a városi törvénykezés idejét és módját, a károkozás megtérítését és büntetését, az adásvétel, az öröklés és a letelepedés eljárását, a káromkodók, veszekedők, verekedők megbüntetését, a tűzvédelem betartását, az utcák tisztaságának, a trágyahordás szabályának a megtartását, a cselédrendtartást, a kocsmatartást. Ezek közül kétségkívül a leglényegesebb pontoknak a kvázi polgári tulajdonviszonyokat reprezentáló ingatlan-adásvétel és a városba való letelepedés szabályozása számított. A földesúri hatalom alatti mezővárosok rendtartását az uraság adta ki. A szoros uradalmi felügyelet alatt élő Ceglédnek Steinbach Károly prefektus 1836-ban adta ki a magisztrátus jogkörét és működését szabályozó 18 pontból álló utasítását, melynek lényege az volt, hogy a város első számú hatósága az uradalom.

17 Birtokügyekben a magát „nemes tanács"-nak titulált magisztrátus véleményezhetett, de a végleges döntés az úriszék kezében volt. Vácon 1714-től sűrűn adott ki a püspökség szabályrendeleteket a város részére, melyek lefedték a városi igazgatás és jogszolgáltatás egészét.

18 A mezőváros a sérelmeit és vitáit az úriszék elé vihette, ahonnan a megyéhez, vagy a kormányszékekhez fellebbezhetett. Az egyik leglényegesebb kérdésnek az ingatlanok adásvételének a szabadsága számított. Óbudának Zichy Miklós földesúr 1746-ban adott instrukciót a mezőváros igazgatására.

19 Dunavecse 1762-ben emelkedett mezővárosi rangra és ekkor adott ki a Földváry família részére rendtartást.

20 A mezővárosokban a földesúri birtokhoz nem tartozó vagyon feletti rendelkezést átengedték a földesurak a városi magisztrátusnak. Ha a földesúri szolgáltatások alól megváltakoztak a lakosok, akkor ebben a kérdésben is a városi hatóság volt illetékes, mint 14 PMLNKO Cegléd Mezőváros Tanácsának jegyzőkönyve (a továbbiakban: CMTjkv.) 1838. november 4. 15 PML Ráckeve Mezőváros tanácsának jegyzőkönyve (a továbbiakban: RMTjkv.) 1847. október 31., november 1. 16 GALGÓCZY 1896. 149-152. 17 PMLNKO CMTjkv. 1816. november 1. 18 SÁPI 1983. 212. 19 NAGY L. 1975. 178. !0 DÜMMERTH Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből. A Tetétieni-Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig. In: Levéltári Közlemények (LK) 1982/2. 245-246. 70