Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

Nagykőrösön és Kecskeméten. Az uraság és a vármegye instrukciói viszont nem min­dig öltöttek testet a helyi önkormányzatoknál statútumok formájában, hanem a leg­több esetben a folyamatosan érkező rendelkezésekhez igazították az igazgatási és a peres eljárás gyakorlatát, szem előtt tartva a helység érdekeit. Az önrendelkezés magasabb fokát Kecskemét és Nagykőrös tudta kiharcolni ma­gának azzal, hogy földesúri kötelezettségeiket örökre megváltották. A megye mező­városai közül egyedüliként Nagykőrösön nem külső személy, vagy szerv, hanem ma­ga a tanács jelölt négy személyt a választásra. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy a birtokosainak érdekei megoszlottak. A város legnagyobb földesura a Keglevich család csak a telkek felét bírta. A másik felén megosztozott a többi család. Mellettük számos - cívisjogon, vagyis nem úrbéres jogon - birtokló nemes is élt Nagykőrösön, akiknek számát szaporították a nemességet szerzett cíviscsaládok is. A bentlakó ne­mesek megszerezve a mezőváros főbírói, másodbírói és más vezető funkcióit a város érdekeinek hatásos védelmezőivé váltak, akik nemes létükre városi polgárként kerül­tek hivatalukba. A város nemesi vezetése hosszú küzdelem után megváltotta földesúri terheit, így valóságos kiváltságos (privilegizált) mezőváros lett, a saját ügyeiben mint földesúri joghatóság léphetett fel. A hivatalt elért nemesek arányára világít rá Nagykőrös mellett Kecskemét példája, ahol szinte teljesen a kezükbe került a főbírói tiszt, de a belső és külső tanácsban is szép számmal (mintegy háromnegyed részben) lehetett őket találni. A mezőváros a 18. századtól sorra megváltotta földesúri terheit a Koháryaktól és a többi birtokos nemes­től. Ily módon a nagyobbrészt nemesekből álló tanács élvezte a beneficiumokat. 21 A föld szabad adásvételének a török korban kialakult gyakorlata ezekben a szaba­dalmas mezővárosokban az 1711 utáni időre is átöröklődött, nemcsak a házakat, ha­nem a kerteket, szállásokat is a tanács előtt a protocollumba bevezetve, „bevallván" szabadon adták-vették. A többi mezővárosban a nemesség nem tudott ilyen pozíciókat elérni. Ráckevén a nemesség részvétele a mezőváros vezetésében nem volt meghatározó. A nemesi elő­jogok eltörlésének előestéjén, 1847-es restauráció alkalmával kísérelték meg a helyi nemesek befolyásukat növelni a városi tanácsban. 22 Az újjáválasztott 12 tagú tanácsba 3 (1 katolikus és 2 református) nemes került be, de másnap az egyik, nevezetesen Göndötz András visszalépett. Eckstein Rudolf főszolgabíró ezt a tényt azzal a meg­jegyzéssel jelentette be a közgyűlésen, hogy őt a helyi nemesség kérte, miszerint csa­kis a nemesek köréből jelöljön a szenátorságra. Azonban a főszolgabíró nemcsak 3 nemest, hanem a nem nemesek közül is három személyt terjesztett a választók elé. Óvatossága teljesen megalapozott volt, mert a voksolás során kiderült, hogy a „nem­telenek" közé tartozó Rúsa Antal 127 szavazatot kapott, míg a három nemes egyen­ként csupán két-két voksot. Azokon a helyeken, ahol nem érvényesült eléggé a városlakó nemeseknek a köz­igazgatási asszimilációs törekvése, szükségszerűen megjelent az elkülönülés a várme­gye engedélyével szervezett nemesi hadnagyság, hadnagyszék formájában, amely ti­pikus nemesi érdekvédelmi szervezetként azt a nemesi jogokkal együtt járó többletet 21 KISFALUDY 1992.36-61. 22 PMLRMTjkv. 1847. október 31., november 1. 71

Next

/
Thumbnails
Contents