Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

FÜR LAJOS: A románság népmozgalma Erdélyben, 1710–1850

FÜR LAJOS A ROMÁNSÁG NÉPMOZGALMA ERDÉLYBEN, 1710-1850 Tudjuk, hogy a Kárpát-medence „előtörténetét", majd a honfoglalás és Árpád-kor etnikai viszonyait tekintve valamennyi szomszédunkkal hosszú idők óta zajlik a szellemi állóháború. Ennek a háborúnak is azonban különösen kényes, neuralgikus pontja vitathatatlanul Erdély. Nem csoda. Hiszen ez a földdarab, ahogy Zrínyi és Kossuth nevezte, „koronánk legszebbik bogiára". A nézetek gyökeresen eltérőek, a kemény szembenállás talán sehol sem annyira erős, mondjuk ki: sehol sem annyira áthidalhatatlan, mint a magyar és román történeti - és nem történeti - gondolkodásban. A többi között korszakunkat illetően is. Hiszen a történeti tények egybehangzó tanúsága szerint a magyar történetírás azt mondja, hogy az erdélyi nagyfejedelemségben a magyar-román etnikai viszonyok az 1700-as évektől a 19. század közepéig terjedő másfél évszázad alatt alapvető módon átalakultak. Ami csak úgy volt lehetséges, hogy a románságnak, mint mindjárt látni fogjuk majd, ekkor is hatalmas méretű bevándorlási többlete keletkezett.

1 Ezzel szemben a román történetírás Prodan óta

2 mind a mai napig azt állítja, hogy az erdélyi románok a 18. században tömegesen vándoroltak ki Erdélyből a moldvai és havasalföldi fejedelemségekbe. Felfogásuk szerint tehát Erdélyben nem hatalmas többlete, hanem jelentős vándorlási vesztesége volt ekkor a románságnak. A történeti források közvetett és közvetlen adatai azonban a magyar felfogást támasztják alá egyértelműen. Szemben a megelőző évszázadokkal ugyanis, a 18. századból és a 19. század első feléből már igen nagyszámban rendelkezünk demográfiai adatcsoportokkal - mind a tágabban vett magyar királyság, mind a szűkebben vett ún. erdélyi nagyfejedelemség népesedésére vonatkozóan. Mindjárt a korszak kezdetén keletkezett az a hatalmas, ám közvetett népesedéstörténeti forráscsoport, amit az 1715. és 1720. évi nagy országos összeírás (regnicolaris conscriptio) néven ismer a történeti szakirodalom.

3 A későbbi állami adóösszeírások mellett témánk szempontjából különösen becsesek azok a főkormányszéki (Gubernium) jelentések, alkalmi számvetések Erdély népességéről, amelyek főként a 18. század közepétől készültek. 1 A nagyméretű román bevándorlás számszerű megbecsülésére először Dávid Zoltán vállalkozott. DÁVID Zoltán: Az 1715-20. évi összeírás. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1957. (a továbbiakban: Dávid: 1957) 172. Legutóbb Nyárády R. Károly végzett erre nézve alapos számításokat. NYÁRÁDY R. Károly: Erdély népességének etnikai és vallási tagozódása a magyar államalapítástól a dualizmus koráig. In: Erdélyi Múzeum. 1998. (a továbbiakban: NYÁRÁDY R. 1998) 24. 2 PRODAN, David: Teória imigratei romanilor din proncipatele romane in Transilvania in veacul al XVIII-lea. Sibiu, 1944. 20-24. Nála is szélsőségesebb álláspontot képviselt legutóbb Metes egy 197l-es tanulmányában. METES, Stefan: Emigrari Romanesti din Transilvania in secolele XIII-XX. Bucuresti, 1971. 3 Anyagát többen is elemezték, feldolgozták. Elsőként: ACSÁDY Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720-21. In: Magyar Statisztikai Közlemények, 1896. (a továbbiakban: ACSÁDY 1896); SZABÓ István: A magyarság életrajza. Bp. 1941. (a továbbiakban: SZABÓ I. 1941); DÁVID 1957. 145-199. 55