Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

FÜR LAJOS: A románság népmozgalma Erdélyben, 1710–1850

Egyik-másik megpróbálta felbecsülni az össznépesség, az adófizetők száma mellett a lakosság vallási és etnikai megoszlását is.

4 A népesség etnikai viszonyai szempontjából azonban az állami jellegű forrásoknál fontosabbak azok az egyházi összeírások, amelyek főként az erdélyi lakosságon belül a görögkeleti és görög katolikus (unitus és nem-unitus) népesség számát akarták számba venni. Ilyen összeírások készültek 1733, 1750 és 1761-ben, majd néhány évvel később, 1766-ban a görög rítusúak mellett a katolikus és protestáns hívők számát is megkísérelték valamilyen úton-módon megbecsülni. Az egyházi jellegű források között kell végül megemlíteni a 18. század második felétől, de különösen is a 19. század első felében keletkezett egyházközségi anyakönyveket, amelyek már a népesedés szorosan vett belső, a natalitás, mortalitás és a népszaporulat alapkérdéseire nyújthatnak lokális jellegű és igen megbízható adatokat.

5 Végül, mint ismeretes, korszakunkból rendelkezünk már ún. közvetlen demográfiai forrásokkal is. Az első magyarországi népszámlálást, tudjuk, II. József rendeletére 1784-87 között bonyolították le, ami a Mária Terézia-féle úrbérrendezéstől eltérően kiterjedt az erdélyi fejedelemségre is.

6 A következő átfogó népszámlálást több mint hat évtizeddel később, közvetlenül a szabadságharc leverése után, 1850-ben hajtotta végre az önkényuralom kormányzata, aminek anyagát csak a közelmúltban publikálta a Központi Statisztikai Hivatal.

7 Az utóbbi népszámlálás anyaga és a néhány évvel korábban publikált Fényes-mű

8 témánk szempontjából azzal a figyelemre méltó előnnyel is rendelkezik, hogy a demográfiai szempontokon túlmenően számba vették a népesség etnikai-nemzetiségi megoszlását. Ilyen módon az itt vizsgált korszak végpontjáról, az 1840/50-es évekből már mind a magyar királyság, mind pedig az erdélyi fejedelemség magyar és nem-magyar lakosságának a számáról és számarányáról igen megbízható adatokkal rendelkezünk. írásunk a szóban forgó forrásokból publikált adatokra támaszkodik. A feldolgozásuk során olyan új számítási eljárásokat alkalmazunk, amelyeket sem a történelmi, sem a népesedéstörténeti szakirodalom a szóban forgó korszakra vonatkozóan eddig nem hasznosított. A román és az erdélyi magyar népesség számának alakulását ugyanis a népszaporulati mutatók bevonásával próbáljuk meg követni, megbecsülni. A magyar történeti felfogás már eddig is hangoztatta, hogy az általunk vizsgált közel másfél évszázad alatt - a 17/18. századforduló tájától az 1840/50-es évekig -jelentős mértékben átrendeződött az erdélyi nagyfejedelemség etnikai arculata. Ennek megbízható számszerű támasztéka, az átalakulási folyamat bemutatása azonban nem vagy részben történt csak meg. Az eddigi elemzések csupán az etnikai arányok hozzávetőleges százalékát próbálták megbecsülni. 4 TRÓCSÁNYI Zsolt: Erdélyi összeírások. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1957.273-292. 5 A források kritikai elemzésével legutóbb Nyárády foglalkozott. NYÁRÁDY R. 1998 12-16. 6 A József-kori nagy népszámlálás első népesedéstörténeti feldolgozását a jeles demográfus, Thirring Gusztáv végezte el. THIRRING Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp. 1938. (a továbbiakban: THIRRING 1938) Az összeírás teljes anyagát pedig Dányi Dezső és Dávid Zoltán tette közzé 1960-ban. Dányi Dezső-Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp. 1960. 7 DÁNYI Dezső: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás. Bp. 1993. (a továbbiakban: DANYI 1993) 8 FÉNYES Elek: Magyarország s a hozzákapcsolt tartományok mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, 1836-1840. (a továbbiakban: FÉNYES 1836-1840) 56