Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

A végvárak ellátásának diagnózisaival és megoldási terveivel foglalkozó magyar államférfiak írásai, javaslatai és a birodalmi javaslatok között nagyon sok a hasonlóság. Az ismeretlen kamarai tanácsos ugyanúgy felveti, mint a magyar rendek, hogy a jobban megszervezett magyarországi bányák évi egymilliót vagy többet is jövedelmezhetnének és fedezhetnék a végvárak ellátását. Mindkét csoport idézi kimondva, vagy hivatkozás nélkül Machiavellit, ismerik Bodin elveit. Mindkét csoport reformterveiben érvényesültek átfogó gazdaságpolitikai elvek, a korai merkantilizmus és a korabeli államelméletek direktívái, Justus Lipsius, Hugo Grotius, majd idővel Sámuel Pufendorf vagy tanítványaik megállapításai. A különbség annyi, hogy az ellátást vagy birodalmi, vagy Magyarország egységben kívánták megszervezni. Magyarország és a Habsburg Birodalom érdekeinek közelítő pillanataiban, például az 1650-es évek végén, a török elleni nemzetközi szövetség kibontakozása idején közös szándékok és döntések születnek a végvárak élelmezési reformjáról. 1659-ben a magyar rendek törvényeket hoznak a végvárak ellátásáról, élelmezési raktárak építéséről, a raktárba felajánlott jelentős mennyiségű gabona szállításáról. A kincstár ugyanekkor Győrött, Komáromban és Pozsonyban kincstári kenyérsütő üzemeket, Lipótvár körül gabonaőrlő malom együttest létesít. Majd a Haditanács élelmezési hivatala 520 kézi malmot és javítására német szakembereket küld Komáromba.

56 Átfogóan Zrínyi Miklós horvát bán fogalmazta meg a katonaság élelmezésének követelményeit a Tábori kis trakta és a Mátyás király életéről való elmélkedések című írásaiban. Áttekintette azt az elvet, hogy a hadszíntéren mozgó, vagy felvonuló, esetleg állomásozó katonaságot a helyi terület tartsa el. Megfigyelése szerint ez az eljárás nem célravezető, nagy egyenetlenségeket okoz a csapatok között, a visszaélések melegágya és hogy a szegény ember „kenyerét is elvegyék, istentelenség." Tömören, közmondásra jellemző egyszerűséggel vázolta az alapelvet: „minden egyéb alkalmatlanságot elszenyved az ember, de ha a hasa korog, bizony minden ízetlen." Mérlegelte az élelmezés költségeiben a katonaság létszámát, a liszt minőségét, amiből a „közkenyeret" sütötték, a lovak takarmányozását, a szállítás költségeit. Többször leszögezte, a katonaság ellátásának „ közönségesből, közönséges gondviselés által kell kitelni. "

51 Vagyis a katonaság élelmezését a közösségnek, központilag az államnak kell biztosítania. Ez a közösség Zrínyi felfogása szerint a Magyar Királyság, Horvátország, Szlavónia, s meggyőződése, hogy maguknak a maguk erejéből kell a katonaság élelmezését megoldaniuk.

58 A török ellen készülő ország a katonaság élelmezésére teljesítőképességeit meghaladva áldozott. Kuriózum, de mégis jellemző ezekre az évekre Wesselényi Ferenc nádor egyik döntése. Prinyi (Perényi ) Gábort házastársi hűtlenségben marasztalták el. A nádor többek között a következő feltétellel biztosít számára kegyelmet: „Az eö Föl56 Vö.: R. VÁRKONYI Ágnes: Kincstári vállalkozások és bérletek. Magyarország története 1526-1686. III/2. 1350-1351. 57 ,Mi csak lehatározzuk, hogy az élésnek a rómaiak módja szerint (kik mind lovasoknak, lónak, gyalognak ételt adtak, a közönségesből kell kitelni. " ZRÍNYI, Tábori kis trakta. Zrínyi Miklós Összes Müvei. Szerk.: Klaniczav Tibor-Csapodi Csaba. Bp. 1958.

1. 419-420, 58 ZRÍNYI, Tábori kis trakta. 420. 51