Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

rokat azért is bírálta, hogy az országban nincsenek „magazinumok. A harcoló hadsereg élelemtartalékait főleg a várakban gyűjtötték össze, 1657-ben, amikor királyi leirat jelenti be, hogy Felső-Magyarországra császári csapatok érkeznek s elrendelik, hogy Szécsény és Fülek várában lisztet, zabot, vágómarhát és bort tároljanak a német katonaság eltartására.

46 Raktárak „magazinumok" kamarai építéséről csak a század végéről tudunk. A végvárrendszer kiépítésétől fogva a központi kormányzat és a magyar intézmények vezetői egyaránt tisztában voltak vele, hogy a helyi ellátás nélkülözhetetlen. Valószínűleg a védelmi rendszer kisebb váraiban és őrhelyeiben a néhány tucat katona élelmét úgy biztosították, mint a varasdi várkerülethez tartozó több őrház és górék lovasait, hogy élelmezésük bizonyos falvak kötelessége volt.

47 A várkatonaság önellátásának változatos formái alakultak ki a várkerületi főkapitányságok, várkapitányok helyi gazdálkodásától, a katona közösségek szabad földhasználatáig. A várkatonaság privilegizált jogállást harcolt ki magának és szabadon élt a kisebb földesúri haszonvételekkel s szabadon kereskedett. A védelmet ellátó hadinép eltartásának legszembetűnőbb változata a saját földjén gazdálkodó parasztkatonaság kialakulása volt. Az átmeneti formákra jellemző, hogy a Kanizsa elleni főkapitányság váraiban éveken át maguk gondoskodtak megélhetésükről oly módon, hogy polgári foglalkozást is űztek, rendszeresen kijártak mezei munkára, és a kapitányok nem tehettek mást, mint tudomásul vették, hogy aratás idejére csaknem kiürül a vár.

48 Az önmagát kereskedési kiváltsággal eltartó vitézlő rend, s a várak körül szabad földdel, réttel, kerttel rendelkező végvári, különben hivatásos katonaréteg, vagy szabad földön élő parasztkatonaság viszonyait Benczédi László, N. Kiss István és mások bőségesen feltárták és a gazdag forrás anyaggal együtt több tisztázatlan kérdést is átadtak a következő generációnak.

49 Körükben kevéssé érvényesülhetett a reguláris katonaság hadügyi követelménye. Viszont alkalmazkodtak a török hadviseléshez, a védelmi rendszer speciális feladatait a szükség szorításában ezzel a módszerrel hatékonyan el lehetett látni. A rendkívül hosszú és nem zárt határ védelme, az állandósult helyi háború nagyobb létszámú és mozgékony, széthúzott láncban működő katonaságot kívánt. Élelmezését családjával együtt csak az önellátási rendszerben lehetett biztosítani. Hasonló parasztkatonai képződmények Közép-Európa keleti térségein jól végigkísérhetők. A hajdúk és az erdélyi 45 Az eljárását bíráló német szakirodalom tévedéseire is rámutatva: PERJÉS 1963. 134-138. 46 BOROSY I. 358. 47 A Zrínyi Péter lefoglalt és kincstári kezelésbe vett uradalmának igazgatója, Passevich György levelét a Magyar Kamarához idézi ACSÁDY 1888. 258-259. 48 KELENIK 1995. 10. 49 BENCZÉDI László: Bányavidéki várőrségek folyamodványai Esterházy Pálhoz. TörtSz 1961. 168-171.; BENCZÉDI László: Végváriak életviszonyai a XVII. században. In: Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században. Bp. 1983. 101-111.; SZÁNTÓ Imre: A „vitézlő rend" megélhetésének anyagi forrásai Zala megyében a 17. században. In: Végvárak és régiók. 1993. 145-160.; N. KISS István: Nemes katonák és katonaparasztok a Zrínyiek Muraközi uradalmában, 1638-1721. HK 1983. 339-354.; N. KISS, István: Die MurinselDomäne (1672-1720). Monumenta Zrinyiana Pars oeconomica T. II. Insula Muraköz. Bp. 1991.; TÓTH István György: A körmendi uradalom társadalma a XVII. században. AgrSz 1983, 333-345.; VARGA János: Jobbágyrendszer a magyar feudalizmus kései századaiban 1556-1767. Bp. 1969. 200-304.; RÁCZ István: Hajdúk a 17. században. Bp. 1969. - Újabb összefüggéseiről: GEBEI Sándor: A lengyel végek katonaparasztsága a 16-17. században. In; Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk.: Kovács Ágnes. Debrecen, 1999.70-82. 48