Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

Európában mindenütt a társadalom és az államhatalom neuralgikus kérdése. A királyi Magyarországon súlyos válságok kísérik. Nem a Kanizsa ellen vetett várak voltak az egyedüliek, ahol 1633 és 1640 között egyetlen fillér zsoldot sem kaptak a katonák.

39 Forrásaink bőségesen szólnak a végvári ellátás súlyos zavarairól, éhező katonákról, korrupt tisztekről. Panaszok, vizsgálatok, visszaélések, kárbecslési jegyzőkönyvek, kortársi feljegyzések tömegéből kötetszámra emelhetők ki visszaélések, rablások, letarolt vetések, kivágott gyümölcsösök, a nélkülözéstől félőrült katonák kegyetlenkedése, lázadása s a kiszolgáltatott szegények, falusiak és városiak szenvedéseinek változatos története. Kötetekre tehető az okokat felfedő írások száma. Illésházy már 1587-ben, mint a végvárakat felmérő bizottság egyik főkomisszáriusa számba vette, hogy a Királyság pénzbevételei elégtelenek a végvidék fenntartására, mert csak az ország „gallérja", köpönyegének „szegélyé", „rojtja" maradt meg. Ugyanakkor látta a központi ellátás fogyatékosságait, a nagy pazarlást, az élelmiszer forgalmazásának jogával a bányabérlők visszaéléseit a bányauradalmak területén és a maguk mulasztásait a tizenöt éves háború idején, hogy a katonák éheznek, prédából és rablásból élnek; a végvárakat „ ezeddig szóval és prédával, szegény emberek könnyhullatásával tartottuk. "

40 A korrupció miatt szenvedő katonaság sajátos tiltakozását a szász Georg Kraus örökítette meg: a székelyhídi őrség egyedülálló szimbolikával fejezte ki jogát a rendes élelmezéséhez. Székelyhíd falai közé Montecuccoli 1661. évi erdélyi hadjárata alkalmával 500 főnyi császári őrséget helyezett el, s a parancsnokuk, Johann Tiefenthal császári alezredes a zsoldot a maga javára visszatartotta. A katonaság fellázadt, a parancsnokot elfogta, meg is ölhette volna, de más történt. „Ez a parancsnok 14 hónapon át nem fizette ki a katonák zsoldját, éhezni hagyta őket, és meggazdagodott. Ugyanakkor a katonák mindennap hallván, hogy a török nem akarván megtűrni Székelyhidat és lerombolását követeli, addig forgatták fejükben az ínséges állapotukat, kenyérben és pénzben való hiányukat, míg végül lázadásra határozták el magukat, s azt rövid időn belül be is váltották. Rátámadtak parancsnokukra Tiefenthalra, és a szép drágaságokon kívül elvettek tőle 2000 tallérnyi készpénzt, majd egy tarisznyában egy véka lisztet a hátára vetettek, útravalóul adtak neki 20 imperiális tallért és kitaszították a várból.... Valóban tűrhetetlen állapot, ha egy időben az ellenség és az éhség, a szomjúság és a ruhátlanság ellen is küzdeni kell Miképp legyen bátorsága a harcra a katonának olyan följebbvaló parancsnoksága alatt ... akiről látja, hogy míg ő ínséget szenved, az a közös zsoldból dőzsöl és pompálkodik. ? És miképp lehet rendet tartani ilyen katonák közt, akik éhségükben rablásra és tolvajlásra kényszerülnek..."^ A katonáit megkárosító parancsnok büntetése szimbolikus rítus: a hátára kötött zsákban véka liszttel - tehát a katonáktól eltulajdonított élelemadaggal - ki39 KELENIK József: A Kanizsa elleni végvidék katonai erejének változásai 1633-1638. In: Hadtörténelmi tanulmányok. Zalai Gyűjtemény 36/1. Zalaegerszeg, 1995. 22. (a továbbiakban: KELENIK 1995) 40 Idézi: BENDA 1983. 57. 41 KRAUS, Georg: Erdélyi Krónika 1608-1665. VOGEL Sándor fordításában, bevezetéssel és jegyzetekkel. Bp. 1994.583. 46