Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

úgy élt birtokán, mint örökös vagy örökössé teendő földjén, magáénak nevezte... "

35 A mezővárosokban erős önkormányzattal és hatalmas földbérletekkel rendelkező paraszt-polgárság üzemszerűen megszervezett gazdálkodást folytatott, s alkalmazottak, hajtók seregét foglalkoztatva, főleg marhát hajtott föl a délnémet városok piacaira. A piacra termelő földesúri majorságok intenzívebb szervezése Mohács után indult meg, s noha jellegükről megoszlik a kutatók véleménye, a tizenöt éves háború veszteségei után az 1660-as, 1670-es évekig terjedő idő a csendes újjá építés, erőgyűjtés, gyarapodás időszaka lett. A súlyos ellentmondásokkal terhelt viszonyok között is jelentős jövedelmeket fektettek be a gazdaság bővítésébe.

36 A váruradalmakban is szerveztek nyereségre termelő majorságokat, és miként a magánföldesúri gazdaságokban is, nagy a különböző alkalmazottak, a bérből és ellátmányból élők száma. Az elszámolások, bevételek, gazdálkodási instrukciók, kiadások jegyzékeiből és más forrásokból erős kötelékekkel megszervezett társadalmi közösségek körvonalai tűnnek ki. Bár nagy a hiány az írástudókban, mégis a névtelenek sokasága tanulékonyán, a reformáció, a könyvnyomtatás, a katolikus megújulás, az iskolázás és a koraújkor több más fejleményére nyitottan az írásbeliség korszerű szintjén végezte munkáját. Szórványos adatok szerint a várgazdaságok jövedelméből gyakran fedezték az őrség zsoldját, a karbantartás költségeit, s előfordult, hogy a kapitányok a maguk hasznára fordították a bevételeket. A várnépet élelmezők teljesítményéről, az uradalmak termelési kapacitásáról, az erdőhasználatáról, a falvak társadalmi összetételéről, a jobbágyok kötelezettségeiről, a várélelmezésben résztvevők adómentességéről, a tizedbérletek átszámított értékeiről a jövő kutatásai adhatnak kiértékelhető ismereteket. Átfogó áttekintést hosszú távú adatsorok összehasonlító vizsgálataiból kaphatunk. Hogyan aránylik például más várgazdaságokéhoz a szigetvári ellátás pénzben elszámolt élelmiszer mennyisége. Az élelmezés alapvető feltétele a korszak egyetlen energiát átalakító gépe a malom. Tulajdonviszonyairól, jövedelméről, a várak és uradalmak ellátottságáról a gabonaőrlő-, lisztelő-, kásatörő-, olajütő- és más malmokról, a nagyobb várak technikai újításairól a következő kutatások adhatnak tájékoztatást. A váruradalmak urbáriumai szerint a gazdaságokhoz serfözők, mészégetők, hámorok tartoztak. A szállítás kifejlesztette az ipar sajátos ágát, a kötélverők, szíjgyártók, kádárok, hajóácsok, szekérgyártók, kerékgyártók csoportjait, az élelmezés a sütőipart, a bőripart, a várőrség és a katonacsaládok igényei a konfekcióipart ösztönözték, s a várak piacán talált vásárlókra a viasz, a fagygyú, s a gyertyaöntők áruja.

37 A magyarországi agráripart és parasztipart éltette a hadélelmezés és viszont, a várak ellátása a helyi iparra is támaszkodhatott.

38 Ma már nyilvánvaló, hogy az ellátás, a szervezettség, a társadalom együttműködő képessége, alkotó ereje egyenrangú tényező a katonasággal. Mennyi volt a népesség eltartó ereje, a társadalom teherbíró képessége? A katonaság élelmezése a 17. századi 35 MAKSAY 1953. 40.; SZABÓ I. 1941 és SZABÓ I. 1998. 61-62. 36 MAKSAY 1953. 10.; MAKKAI László-ULRICH Attila: A tokaji uradalom gazdálkodása. PhD disszertáció. 2000. 37 A szigetvári napló gyertyavásárlási kimutatása: TÍMÁR 1989. 359-361. 38 Az agrárgazdaságra épülő iparról, az ún. protoindusztrializációról, officinákról: R. VÁRKONYI Ágnes: Gazdaság és társadalom a XVII. század második felében. Történelmi Szemle (TörtSZ) 22. (1979). 109-126. és Parasztkereskedelem, parasztipar. In: Magyarország története. Bp.1985. III/2. 1360-1369. Vö.: SARUSI KISS Béla: Vasgyártás és vasgazdálkodás Murányban a XVI. században. FONS IV. (1997) 3. 79-98. 45