Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

tották a maguk élelmezési gyakorlatát, s Magyarországon is 1521 előtt a déli védelmi vonal végváraiban ugyancsak nagyszámú őrség napi ennivalóját kellett biztosítani. 1526 után azonban megváltoztak a feltételek, a körülmények, mások lettek az igények, s bár a személyes felkelés, a vármegyei katonaság és a főúri magánhadseregek részleges reformokkal továbbra is megmaradtak két évszázadon át, de a jövő a fizetett, hivatásos katonaságé, a reguláris hadviselésé lett. Mohács súlyos és tragikus következményei ellenére az ötszáz éves múltra visszatekintő Magyar Királyság államiságának erős hagyományai, társadalmának kimunkált szervezetei és intézményei szívósan éltek tovább. Ez biztosította, hogy az oszmánok részéről „a kompromisszumokkal, mindenekelőtt hatalmi osztozkodással járó átmeneti berendezkedést forma Magyarországon állandósult" és lehetővé tette „a magyar állam kontinuitását a hódoltságban. "

32 Ez a körülmény az élelemellátás szempontjából döntő jelentőségű volt. I. Ferdinánd kormányzóköre spanyolországi tapasztalatokat érvényesítve szervezte meg a központi gazdasági irányítás intézményeit, s 1549-től tartományai és országai hozzájárulását a végvárrendszer fenntartásához. Az Udvari Kamarának alárendelt Királyi Magyar Kamara és Szepesi Kamara, majd a Haditanács szervei azonban csakis már megfelelő szervezettség szintjén élő társadalomban működhettek és számíthattak sikerre. Jól kifejezi a főhatalom és a döntését megvalósító személyiség egymásrautaltságát Gerdák István számvevői kérvénye. Tájékoztat arról is, hogy az értelmiségi munkát végző személyiségek miként élték meg új feladataikat. A Szigetvár gazdálkodásának ellenőrzésére kiküldött kamarai számvevő az uralkodót kérte, hogy biztosítsa működésének feltételeit, többek között élelmezését is.

33 Kérvényéből kitűnnek a még nem önálló, de már hivatása teljes tudatában dolgozó személyiség vonásai. A 15-16. század fordulóján már megszületett a korszerű adminisztrációra képes írástudó réteg, körükből kerülnek ki a „közhivatalnokok." Fellépésük Európa szerte „politikai forradalmat jelent majd. "

34 A várellátás bonyolult feladatait két, jól elkülöníthető réteg tagjai végzik: a közvetlen ellátást szolgálók, az uradalmi hivatalnokok, az udvarbíró, tiszttartó, az annonarius, a profont vagy élésmester. Az irányítást és ellenőrzést a központi hivatalok elnökei, tanácsosai s a számvevők, ellenőrök serege. Az évi zárszámadással működő kamarák döntéseit a főkapitányok, kapitányok gyakran megkerülték, és a 17. század második felében már nyilvánvaló a Haditanács, a seregtisztek és a kamarák ellentéte. A várak élelmezése a magyarországi társadalom teljesítményére épült. A társadalom a rendiség lazuló kötelékei között rendkívül rétegzett volt, sokféle státusban, sokféle foglalkozásból élt, vállalkozó, alá-, fölé- és mellérendelések kötelékeiben dolgozó csoportok együttesét alkotta. A parasztság minden veszteség ellenére „fenntartotta a termelés folyamatosságát." A szőlő és az irtásfoldön szabadabb birtokjoga alakult ki, a jobbágytelek örökölhető, „a jobbágy rendelkezési joga mindenképen hiányos volt, a jobbágy azonban az örökös röghöz kötés korában is magáénak érezte javait, 32 Makkai László és Szakály Ferenc kutatási eredményeit is rendszerezetten összefoglalja HEGYI 1995. különösen 146-149. 33 Vö.: Gerdák István számvevő I. Ferdinánd császárnak és királynak címzett kikötései. TÍMÁR 1989. 330-334. 34 BRAUDEL1996.il

. 716. 44