Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

megbetegedtek, s török foglyok vallomása szerint „sokan éhen pusztulnak az élelem és a víz hiánya miatt. "

23 Az ellátás feltétele a biztonság. A királyságban másfél évszázadon át fegyverrel jártak ki a szántókra és a szőlőhegyekre. A birtokok tulajdonviszonyai változtak, a termelő lakosságból nagy számmal vállaltak katonai szolgálatot. A várőrségek igyekeztek egymás elől elragadni a termést, végeérhetetlen panasztételek és vizsgálatok tárgya az elrabolt élelemszállítmány, az elhajtott juhnyáj, a megzsarolt szüret. 1627ben Győr alól egy alkalommal több mint kilencszáz juhot és szarvasmarhát hajtottak le Boszniába a törökök.

24 Ennek ellenére a várak élelmezésének korán kialakultak az új szervezeti keretei. A várélelmezés korai megszervezéséről Szigetvár 1546-1565 közötti várgazdaságának iratai tájékoztatnak.

25 1546 nyarán, amikor a kincstári tulajdonba került, Szigetvárra megérkezett Seghed György, a vár első, a király által kinevezett kapitánya, amennyire a szórt forrásokból megállapítható, a várélelmezés archaikus volt. A pozsonyi Magyar Királyi Kamara kezelésére bízott vár a jövedelmét több forrásból biztosíthatta. Időt és sok ember, sokféle munkáját kívánta azonban meg, hogy a váruradalom, a tized, az állami adók, a külön királyi támogatások, a zsákmány, a kapitány leleményességével nyert, és más javak rendszeres jövedelemként használhatók legyenek és a katonák minden nap kapjanak kenyeret. A begyűjtés, a tárolás, számvetés, elosztás, feldolgozás és ellenőrzés emberek sokaságát foglalkoztatta, s a személyzet élelmezéséről is gondoskodni kellett. Seghed várkapitány 1547 júniusától 1548 decemberéig vezetett elszámolása szerint úgy szerzett élelmet, ahogy tudott. Gabona többnyire a jobbágyok szolgáltatásából folyt be, a bort pénzen vették, sóért fizetni kellett, de pénzbeli megváltás szolgáltatásaként is vittek a várba és a vámból is jutott. A húst a várbirtok jobbágyaitól és a török megszállta területekről szolgáltatott, vagy pénzen vett szarvasmarha és sertés biztosította. Viszonylag gyorsan kialakult azonban a normatív ellátás bizonyos rendszere. Érvényesült a nagy jövő előtt álló igény, a kiszámíthatóság. Erre enged következetni az 1554. szeptember 12-től 1555. decemberéig kiadott kenyér- és boradagokat tartalmazó töredékes nyilvántartás.

26 Tizennégy és fél hónap alatt 444 napon át 23 „ételjáradékosnak" napi 96 kenyeret számolva összesen 42.624 kenyeret sütöttek meg 190 és 1/3 köböl lisztből. A jegyzék szerint ez a mennyiség csak a várnép egy töredékére vonatkozott, és a nyilvántartás feltehetően nagyon hozzávetőleges.

27 Mégis fontos, mert Bécsben, 1532. augusztus végén kelt röplap. Ford.: Bariska István. In: Kőszeg emlékezete. Válogatta, szerkesztette, a bevezetőket írta: BARISKA István. Bp. 1982. 122.; A török hadsereg ellátásra: HEGYI Klára: Török berendezkedés Magyarországon. Bp. 1995. (a továbbiakban: HEGYI 1995) 149. kkl. - A török gabona kereskedelmi sikeréről: BRAUDEL 1996. 637. kkl. Gravamina Comitatuum. Közli: SALAMON 1886. TÍMÁR György: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs, 1989. (a továbbiakban: TÍMÁR 1989). Vö.: Szakály Ferenc és Szántó Imre opponensi véleményei (1991), továbbá PÁLFFY Géza: A királyi Szigetvár inventáriumai 1547-1565. (Kiegészítések Tímár György Királyi Sziget cimü könyvéhez) HK 1992. (a továbbiakban: PÁLFFY 1992) 252-256. és forrásközlése: A királyi Szigetvár 1547. évi leltára. Egy évszázadon át kallódó forrás jelentősége Szigetvár történetéhez. HK 1993. 74-100. A 12. septembris 544. usque decembrem 1555. super praebendis in Regia Zygeth existentibus. TÍMÁR 1989. 174-175. Az élelmezési adatok megbízhatatlanságáról: BRAUDEL 1996. II. 501. 42