Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

rakva futottak ki a hajók, hogy gabonát vegyenek az oszmán partokon, és török vállalkozók szállítottak búzát Velencének.

19 Az ellátást ugyancsak megterhelték az új hadviselési módszerek. A háborúk elhúzódtak, a hadseregeket együtt kellett tartani, az ezredek kiteleltetése azonban soha nem tapasztalt ellátási gondokat okozott és „a stratégiai szempontból elkövetett szándékos pusztítások, égetések, a hadszíntér felperzselése" nagy területek termését tette tönkre.

20 A hadélelmezés egyre inkább üzleti vállalkozás, a katonaság nagy felvevő piac lett. Bekapcsolódott az európai pénzvilág, érdekeltek lettek a bankok s a katonai élelmezés a korai kapitalizmus egyik ösztönző és kockázatos ágazatává fejlődött. Érdekek, befektetések, nyereségek és ráutaltságok hálózata fogta át Európát, Spanyolországtól Konstantinápolyig, Velencétől Lengyelországig. A magyarországi végvárrendszer kialakítása és fenntartása szükségszerűen európai nagyságrendű teljesítmény volt. A korabeli Európa leghosszabb végvárrendszerében összegeződött az olasz és holland várépítészet tudomány, a német fejedelemségek nehezen megszavazott „Türkenhilfe"-je, a pápai és spanyol segélypénz, az örökös tartományok, Csehország és Morvaország adója, a Habsburg Birodalom központi bürokráciája, az új európai államszervezés teljesítménye, s a királyi Magyarország munkája, anyagi és szellemi értéke. Magyarország közepén délnyugatról délkeletig húzódó végvárrendszer kiépítésével egy időben, úgyszólván menet közben meg kellett oldani a várkatonaság és a várnép, több száz, esetenként több ezer ember rendszeres élelmezését. A feltételek annál nehezebbeknek bizonyultak, mert nem végvárvonal, hanem mélyen tagolt védelmi rendszer épült ki. A hegyvidék és a síkvidék találkozási sávján, a folyók, tavak mentén, kihasználva az évszázados folyómeneti vízgazdálkodás tapasztalatait és a korabeli hidrológiai ismereteket, csatornák, árkok, zsilipek és nagy sík vízterületek védelmi hálózatát alakították ki.

21 A várak tartozékai, várkertek, várerdők, majorok és váruradalmak inkább távolabb, mint közelebb feküdtek, több vármegyéből szétszórt falvak sokaságából kellett gabonát, szénát szállítani.

22 A közvetlen környezetről a tagolt védelmi rendszert, kisebb nagyobb várak együttesét nem lehetett ellátni. A szállítás árkolt és biztonságos utakat, hidakat kívánt. A határvédelem viszont az ellenség minden közlekedési lehetőségének megsemmisítését követelte. Az időjárás kiszámíthatatlan károkat okozhatott. Az 1532. aszályos esztendőben Kőszegen a városban és a várban szűkösen volt élelem. Az ostromtáborban pedig katasztrofális állapotok uralkodtak. Nem azért, mert mintha a török birodalomban nem lett volna búza, de a szállítás a szárazföldön költséges, a helyben összeszedett gabonát nem tudták megőrölni, mert hiányoztak a megfelelő tábori malmok, a janicsárok őröletlen gabonát kaptak, 19 A nagy nemzetközi és hazai vitával kísért kérdéskörben az élelmezésről kevés szó esett. Vö.: PARKER, Geoffrey: Military innovation and the rise of the West, 1500-1800. The military revolution. Cambridge, 1988.; KELENIK József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenötéves háború éveiben. HK 104 (1991) 4., 3-52. 20 PERJÉS 1961,71. kkL 21 R. VÁRKONYI Ágnes: Környezet és végvár. (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon.) In: Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Tudományos tanácskozás előadásai. Noszvaj, 1991. Szerk.: Petercsák Tivadar és Szabó Jolán. Studia Agriensia 14. Eger, 1993. 7-28. 22 Az egri vár egyik uradalma Liptó vármegyében feküdt. 1558. MAKSAY 1953. 40. 41