Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

A várélelmezés jelentős forráscsoportját Maksay Ferenc tárta fel. Kiadta több földesúri birtokéval együtt az egri, a gyulai, a kanizsai, a szepesvári, a szendröi váruradalmak urbáriumait.

11 A hadsereg ellátásának a modern statisztikai, táplálkozástudományi és logisztikai összefüggéseit Perjés Géza 1963-ban megjelent klasszikus müve ismertette. A nagy nemzetközi szakirodalomra épülő, módszerével, a hazai forrásokból bőven merítő, rendszerezett áttekintésével is a magyar történetírásban úttörő munka felhívta a figyelmet többek között a normák bevezetésére, s arra, hogy Zrínyi Miklós a katonaélelmezés követelményeit kora legjobb színvonalán építette be hadtudományi műveibe. Perjés elméleti megállapításai közül kiemelkedik annak bizonyítása, hogy az ellátás és a népsűrűség között szoros összefüggés van. Továbbá a hadélelmezés kevéssé nyilvánvalóan, de annál meghatározóbban befolyásolhatja a politikai, hadászati célok megvalósítását, az „élelemellátás nehézségeiből eredő problémák ... végső soron a stratégia válságát mélyítetté(k)" el.

12 Az élelmezés mint a védelem tetemes hányadát kitevő költség azonban változatlanul háttérbe szorult. Benda Kálmán vitte be újra a tudományos köztudatba Illésházy István véleményét. Bocskai Istvánhoz 1605. június 27-én és 1606. december 24-én kelt leveleiből emelt ki részleteket arról, hogy a végvárak eltartása meghaladja az ország erőit - „Magyarország jövedelméből ki tudná kivonni az tízszer való százezer forintot,,, s összefoglalva a végvári őrségek zsoldjának összegét, meggyőzően állapította meg, ezt Magyarország adóbevételeiből nem lehetett fedezni.

13 Közölte a Haditanács 1607. évi előterjesztését, amely szerint a végváriak zsoldja évi egymillió százötvenezer forintot tett ki, a várak rendbehozatala pedig még egy milliót kívánt. Az élelem értéke nincs sem belefoglalva, sem külön feltüntetve. A pontos kimutatások hiányában a királyi Magyarország hozzávetőleges becsléssel megállapított bevételei (a regálék és a hadiadó) meg se közelítették a 2.3000.000 forintra becsült fenntartási költséget.

14 Az időpont az országos és birodalmi válság mélypontja volt, s Sinkovics István indokoltan írta, hogy „az osztrák történetírás főleg a Habsburgok és tartományaikjelentőségét hangsúlyozta Európa védelmében, Magyarországnak ebben a védelmi rendszerben az előtér (Glacis) feladata jutott... A külföld általában alig beszél Magyarországról...", és leszögezte, elismerve a külföldi segítség reális értékét, Magyarország népeinek erőfeszítéseiről sem feledkezhetünk meg.

15 A Magyarország története 1526-1686 közötti időszakot tárgyaló kötet kéziratainak belső vitáin egyértelműen kiderült, hogy az igény messzemenően indokolt. Már a kutatók rendelkezésérendezte: FÜR Lajos. Bp. 1976. és A parasztság a magyarság történetében. In: SZABÓ István emlékkönyv. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1998. (a továbbiakban: SZABÓ I. 1998) 61-62. 11 MAKSAY Ferenc: Urbáriumok. Bp. 1953. (a továbbiakban: MAKSAY 1953) 12 PERJÉS Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. század második felében. (1650-1715). Bp. 1963. (a továbbiakban: PERJÉS 1963) 181. 13 BENDA Kálmán: A magyar végvári vonal fenntartásának költségei a XVII. század elején, (a továbbiakban: BENDA 1983) In: Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században. Szerk: Bodó Sándor-Szabó Jolán. Studia Agriensia 3. Eger, 1983. 49., 57., 58-59. 14 A Haditanács 1607. évi kimutatása: Alte Feldakten 1607 No. 13/1.; BENDA 1983. 54-58. 15 SINKOVICS István: A három országrész igazgatása. In: Magyarország története 1526-1686. Bp. 1985. III/2. 1778.; MONTANARI, Massimo: Éhség és bőség. A táplálkozás európai kultúrtörténete, (a továbbiakban MONTAN ARI 1996) (Ford.: KÖVENDY Katalin. Bp. 1996.) A magyarországi viszonyokkal nem foglalkozik, az olvasónak az a benyomása lehet, hogy Magyarországon nem ettek és nem ittak. 38