Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

értést, akár ellenvéleményt váltottak ki vizsgálatai, ösztönzően hatottak a magyar történetírásra. A hadellátásba vállalkozóként bekapcsolódó magyar főnemest Károlyi Árpád fedezte fel. Kimutatta, hogy Illésházy István nyereséges gazdaságot szervezett a tizenöt éves háború idején, miként Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Thököly Sebestyén és más kortársa, élelmet szállított a hadseregnek, és heves konkurencia harcot vívott a Habsburg-kormányzat külföldi hitelezőjével, Lazarus von Henkellel.

7 ' Az első Magyarország történet, ahol a török elleni védelemben a hadsereg élelmezéséről érdemben szó esik, Szekfü Gyula munkája. Szekfü kifejtette, hogy a főúri nagybirtok biztosította a hazai gazdasági erőforrásokat az oszmán invázió feltartóztatására. A katonaság fegyvere, ruhája külföldről származott, de „annál inkább rászorult a hadsereg a magyar mezőgazdaság termékeire. Nemcsak a végvári katonaság, az időnként nagy tömegben bevonuló mezei seregek is, melyek a hosszú és lassan járható utakon nem tudják behozni az élelmiszer szükséges mennyiségét, annál kevésbé, mert a seregek élelmezése akkor még egész Európában megoldatlan volt. "

8 Részletesen áttekintette a védelem költségeit, amelyet önmagában a leromlott ország fedezni nem tudott, s így a Habsburg-kormányzat nemzetközi kapcsolatai és központi intézményei nélkülözhetetlenek voltak, s elsorolva a bevételek, jövedelmek, segélyek, és a hatalmas államadósságok számszerű adatait, vázolta a hűtlen kezelés következményeit is, az élelmezést mégsem iktatta be a várfenntartás roppant költségeibe. Valószínűleg, mert a mezőgazdaság teljesítményéről nem rendelkezett tárgyszerű ismeretekkel, még hiányzott a magyar történelemből a földesúri mezőgazdasági üzem rekonstrukciója. Ennek feltárására Domanovszky Sándor nyitott utat. Domanovszky vázolta fel a magyarországi nagybirtok majorsági gazdálkodását.

9 Szekfü felfogásával szemben, aki még középkorias elmaradottságúnak tekintette a magyarországi mezőgazdaságot, Domanovszky szempontokat adott a gazdálkodás tárgyszerű megismeréséhez, a várak ellátásának forrásaihoz, amelyek a pénzviszonyok, a piac, a korai kapitalizmus, a gabona- és borkereskedelem összefüggései nélkül nem értelmezhetőek helyesen. A vezetésével kibontakozó történetírói iskola eredményei tájékoztatásul szolgáltak a váruradalmak gazdálkodásának kidolgozására is. Mindennek hatalmas alapzatát, a magyarországi paraszttömeg 16-17. századi mozgását és egymás fölé lépcsőzetesen illeszkedő rétegeit Szabó István tárta fel. Kimutatta a különböző státusban élő jobbágyság rendelkezési jogát javaival, különösen a parasztfölddel, szólt a vagyonos jobbágygazdáról, aki urát szükség esetén akár száz arannyal is kisegítette. Hangsúlyozta a nagy társadalmi mozgást a parasztság és nemesség között, s ezzel az élelmet előállító népesség óriási megterhelése ellenére annak szívós és folyamatos termelő képességére irányította a figyelmet.

10 7 KÁROLYI Árpád: Illésházy István hűtlenség! pöre. Bp. 1983.; KÁROLYI Árpád (közi.): Illésházy István hűtlenségi pőrére vonatkozó okiratok. Történelmi Tár 1882. 8 SZEKFÜ Gyula: A tizenhetedik század. Magyar történet. Szerk.: Hóman Bálint-Szekru Gyula. Bp. 1935. III. 196. 9 DOMANOVSZKY, Sándor: Zur Geschichte der Gutsherrschaft in Ungarn. In: Wirtschaft und Kultur. Festschrift zum 70. Geburtstag von Alfons Dops. Baden b. Wien-Leipzig, 1938. 441-469.; A majorsági gazdálkodás magyarországi történetéhez. Ford.: Benke Judit. In: DOMANOVSZKY Sándor: Gazdaság és társadalom a középkorban. Bp. 1979. 169-196.; RUZSÁS Lajos: Az egri vár gazdálkodása a XVI. században. Bp. 1939. 10 SZABÓ István: A nemesség és parasztság osztályviszonyai a XVI-XVII. századokban. (1941) (a továbbiakban: SZABÓ I. 1941) In: Jobbágyok és parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Sajtó alá 37