Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALOGH ISTVÁN: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben

tarn, és azzal tértem ki az ajánlata elöl, hogy a könyvbeszerzésre csak az igazgató jogosult. Többet nem is találkoztam vele nálam egyébként saját nevén mutatkozott be.

28 A vádirat és Módy György emlékezete szerint az egyetemen, a történeti intézetben, 1949-ben tűnt fel, ott is könyvügynökként, de Sárközi néven mutatkozott be. Szabó István egy folyosói találkozásnál felismerte, mint régi ismerőst, eredeti nevén üdvözölte. Ettől kezdve nem titkolta kilétét, de arra hivatkozott, hogy az államvédelmi hatóság keresi, ezért illegalitásba kellett vonulnia.

29 Szabó István nem tudott arról, hogy Borosy és Módy kapcsolatban állanak Baán Kálmánnal. Az intézet könyvbeszerzéseit Módy György intézte, az egyetemi gazdasági hivatallal ö állott kapcsolatban. Szabó István az említett eseti számonkérés után - hogy védje őket - mind a kettőt szerette volna elhelyezni az egyetemről, Borosyt a megüresedett városi, Módyt a Hajdú vármegyei levéltárba akarta juttatni, de időközben a két levéltárat egyesítették és az állást a Kassáról kiutasított Komoróczy Györggyel töltötték be. Baán Kálmán 1950 első hónapjaiban, több ízben megjelent Debrecenben. A kapcsolatot elsősorban Borosyval tartotta, ő a lakásán is fogadta. Ott tájékoztatta, hogy ő egy földalatti szervezet és megbízható személyeket keres a várható változás előkészítésére. Az államügyészség által június 18-án keltezett vádindítvány tizenhárom mellékletről szól - ezek nincsenek meg. A bírósági ítéletben, egy Baán által Borosynak sokszorosítás végett átadott röpiratról és egy Bodolay Géza által készített, sajátírású feljegyzésről van szó. Az előbbi a fennálló rendszer megdöntésére szólító írat, a másikat a bíróság a demokratikus államrend megdöntésére irányuló felszólításnak minősítette. Az ügyészség vádirata szerint letartóztatottak társadalmi körülményeik miatt a demokratikus társadalmi rendszer ellenségei „és az elhaló rothadó régit támogatták". Borosy az államvédelmiek előtt tett vallomásában elismerte, hogy „illegális szervezetet vezetett és irányított a debreceni egyetemen, beismerte azt is, hogy a fennálló rendszer megdöntése érdekében terjesztették a röpiratokat".

30 A másfél hónapig tartó kihallgatás alatt az államvédelemi hatóság lényegében csak a Baán Kálmánnal való többszöri együttes, és a Borosy lakásán történt külön találkozásokat állapította meg és a röpcédulákat csatolta be. Az államügyészség ennek alapján készítette el a vádindítványt, demokratikus államrend megdöntésére irányuló A felismerési jelenetet Módy György emlékezete őrizte meg, ők Szabó Istvántól tudtak róla. De Baán Kálmán Szabó Istvánnal többé nem kereste a találkozást, ez is véletlenül történt. A közös vádirat mind a valódi, mind az álnevét említi. A vádirat az előkészületeket részletesen felsorolja. Szó volt ezeken a beszélgetéseken arról, hogy Magyarországon a változás külföldi segítséggel megy végbe, a Magyar Közösség debreceni elítélt tagjai is e szervezethez tartoztak, beszéltek a Tito ügyről, a Rajk perről, de Módy György emlékezete szerint, mint megtörtént vagy időszerű eseményként kerültek e témák szóba. A találkozások sem gyakoriak, sem rendszeresek nem voltak. Borosy egy alkalommal említette nekem, hogy kiszabadulása után találkozott Baán Kálmánnal, Módy György azt is elmondta, hogy a Baán Kálmán által átadott röpiratot írógépen néhány példányban leírta. Az államügyészség jegyzőkönyve szerint Borosy sokszorosította. „Felhívás a magyar néphez" röpirat két példányát a hajdúszoboszlói vasútállomási postán feladta jobboldali ismerősei címére. Ugyanott az is olvasható, hogy Bodolay Géza egy „15 pontból álló röpiratot szerkesztett, amelyet március 15-én kívánt terjeszteni". Papp László „a szervezet által készített röpiratot Hosszúpályiban kívánta feladni". 1950. ÁÜ. 4662. 1950. júl. 18. 31