Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALOGH ISTVÁN: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben

lasztáskor a Nemzeti Parasztpárt programjával az MKP-nál is jóval több szavazatot kapott, az 1947-i választáson még mindig megválasztották, de nem sokára minden párttisztségéről lemondott. A pedagógiai tanszék, Karácsony Sándor, tanítványai és követői jól körülhatárolható körével „ellenőrizhetetlen csoport vezetője", már régóta gyanús volt az egyetemi pártbizottság szemében. Szabó István hallgatói között sok parasztszármazású fiatal volt, de párttag vagy -jelölt nagyon kevés akadt közöttük, azok is inkább levelezők voltak. Viszont ott volt a tanársegéde, Borosy András, aki nem átallott csúfot űzni a párt tagjaiból. Az akció 1949 őszén azzal kezdődött, hogy az egyetemi és megyei pártbizottság maga elé idézte Kádár Lászlót, a földrajzi intézet vezetőjét - aki egyben a református egyetem egyházközség főgondnoka volt - Karácsony Sándort és Kondor Imrét, a filozófiai tanszék egy évvel korábban kinevezett tanárát és Szabó Istvánt. Ő sohasem beszélt erről, kit mire akarták rávenni, vagy mivel vádolták, csak jóval később annyit árult el „életem legkínosabb estéje volt". Talán volt olyan kívánság is, hogy színvallást tegyenek a MKP politikája mellett. Akár volt ilyen, akár nem, a következmények hamarosan nyilvánvalók lettek. Kádár László lemondott a főgondnokságról, Karácsony Sándor lemondott a katedráról, Kondor Imrét kizárták a tanári szobájából, még a lemondó nyilatkozatát is a történeti tanszék tanársegédi szobájában írta meg.

26 Viszont Szabó István és két tanársegédje körül egyelőre csend volt. Pedig - ez csak utóbb derült ki - már hónapokkal korábban kész volt a félév múlva bekövetkezett letartóztatások stratégiája. Ezt már nem az egyetemen, nem is a megyei pártbizottságon dolgozták ki, hanem a párt legfelsőbb tudományos ideológiai műhelyében. A cél a csak fantáziában meglévő reakciós kör felrobbantása, az új tudomány politika látványos illusztrálása az egyetemi oktatásban, és nyilván félelemkeltés is volt. V. A stratégiát csak utólag, egyes részleteiben az érintettek fakuló emlékezetéből és a vádirat célzatos megállapításaiból lehet rekonstruálni.

27 Az ügyben Baán Kálmán volt a stratégia végrehajtásának eszköze. Baán Kálmán 1944 előtt egy időszakosan megjelenő Családtörténeti Szemle nevű folyóiratnak volt a szerkesztője, talán tulajdonosa is. Gyakran megfordult az Országos Levéltárban, Szabó István onnan ismerte. Én csak az időnként megjelenő folyóiratát olvastam. Emlékezetem szerint valamikor 1949 vége felé - minden bizonnyal 1950. március 1. előtt - mint könyvügynök jelent meg nálam a múzeumban és értékes könyveket ajánlott megvételre. Én akkor szolgálattételre beosztott tudományos munkatárs volMódy György emlékezése. Szabó István nyugdíjba meneteléig (1959. szept. 15.) majd minden vasárnap délelőtt a déli harangszóig lakásán, haláláig budapesti alkalmi útjaimkor mindig meglátogattam, órákig beszélgettünk, de erről soha sem beszélt bővebben, egy-egy mondattal néha utalva. Most a magam emlékeit Módy Györgyével vetettem össze, elsősorban a bekövetkezett események időrendjének rekonstruálása végett. 30