Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALOGH ISTVÁN: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben

alakítását nagyban megnehezíti az a körülmény, hogy a szellemi, de főleg a politikai reakció, sokkal jobban megőrizte a befolyását itt, mint a társadalom többi területén". Ezt igazolja, hogy Szabó István és Révész Imre szerkesztésében megjelent a város költségén „A szabadság fővárosa Debrecen" című kötet. Szerkesztője tipikus példája a visszavonult, apolitikus hűvös tárgyilagossága tudósnak. „A történettudomány müvelője megtanulhatná végre Sztálin tanácsát, Marx és Engels óta egyetlen tudomány van, a marxizmus." „ A dialektikus materializmus, mind határozottabban és következetesebben jusson kifejezésre az állami oktatásban, az egyetemen is."

13 Ellenem már három hónappal korábban megjelent egy támadás ugyanabban a napilapban. Ez inkább a politikai életben szereplőnek, mint a történésznek szólott. A cikket a napilap szerkesztője írta alá, nem is tudományos, hanem aktuális politikai ismertetés vagy kritika volt. A tanulmányt demokráciaellenesnek minősítette. Tudományos érvként hiányolta Marx és Engels alapvető munkáinak nem ismerését, a történeti materializmus érvényesítését. Ugyancsak politikai szempontból támadta ugyanabban a cikkben Szabó Kálmán polgármestert is, aki jobban megfontolhatta volna, mire költi a város és a tájékoztatásügyi - Révai József vezetése alatt álló - minisztérium pénzét. Még ezt a támadást nem vettük komolyan. Szabó Kálmán nemsokára lemondott. Én még aznap vagy másnap - elég jóban voltam a szerkesztővel és megkérdeztem tőle; „Úgy gondolod te is, ahogy leírtad ezeket?" A válasza az volt, hogy „mondották nekem!". Nem kérdeztem, hogy kik, amúgy is tudtam. De gondolkodóba estem és Rákosi Mátyás bejelentése után, hogy most már a népi demokrácia építése van soron, beadtam a lemondásomat. Rajk László nem fogadta el, azzal az indoklással, hogy mint közellátási kormánybiztosnak, az aratás és cséplés zavartalanságát biztosítani kell. Csabai Tibor cikke a magasabb szintről induló támadássorozat kezdetét jelezte. Nem sokkal megjelenése után a Magyar Történelmi Társulat 1948-as emlékülést rendezett a város hatszáz személyes előadótermében. Ezen Szabó Istvánnak kellett beszámolni az 1849-es debreceni kormány működéséről és megjelent kötetről. A megnyitót Sólyom László tábornok, akkor a néphadsereg vezérkari főnöke tartotta. Ott hallottuk először, hogy a marxista történetírás szerint hogyan kell értékelni 1848/49-i szabadságharcot, amely tulajdonképpen a reakció és a demokratikus haladás összeütközése volt. Sok volt benne a frázis és nagyon kevés a tény.

14 Szabó István közel egy órás előadásában a kötet tanulmányainak lényegesebb eredményeit ismertette. Kitért Sólyom László által előadottakra is, de nem értett vele egyet. Utóbb - még aznap este - kiderült, hogy önkritikát vártak volna tőle. A hallgatóság többször kinyilvánította tetszését az általa mondottak felett. Andics Erzsébet is jelen volt, az elnökség sorában ült a pódiumon. Ez alkalommal nem szólalt fel. Este azonban az egyetemi pártszervezet a Történeti Intézetbe számos párttagot és hallgatót hívott meg szűkebb körű szakmai vitára. Itt Andics Erzsébet vitte a szót és éles támadást intézett a reakciós történetírók ellen. Nem voltam jelen, Szabó István sok évvel később azt mondta, hogy rá akarták beszélni a dialektikus-materialista 13 CSABAI Tibor: Haladó tudományt az egyetemen. Néplap 1948. okt. 10. 14 Uo. 1948. márc. 28. 27