Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

egészítette a város szénával is. 1821-ben 100-100 porció szénát utaltatott ki évente Püspökvác két mezőbírájának, akik megyei rendelet alapján látták el a „mezei lovas hadnagyi" szolgálatot.

153 1848 előtt azokat a „manipulansokat és testamentumokat", melyeket a polgárok a város előtt kötöttek, de a püspöki uradalom hagyott jóvá, az uradalmi perceptorátuson adták ki püspöki rendeletre.

154 A városnak azonban nemcsak saját leveleit kellett továbbítania, hanem - helytartótanácsi rendeletre - azokat a hivatalos leveleket is, melyeket a „vicarialis cancellariából a külhelyeken levő plébánosokhoz" címeztek. E feladatot a két város közösen teljesítette, de még így is nagy terhet jelentett a 12 helyre történő levélhordás. Kérték tehát a szolgabírót, hogy mentesse fel a két várost a szolgálat alól, és az uradalmat kötelezzék erre.

155 A nyilvánosságnak szánt hirdetményeket a város kidoboltatta, vagy a „bevett városi szokáshoz képest ... mód szerént az városházi kapura történt felfüggesztés által közönségessé" tette.

156 Az iratkezelés, az irattározás hiányosságaira és a tisztviselők korabeli szokásaira, otthoni munkavégzésére utalnak azok az esetek, amikor hivatalátadásnál, egy-egy tisztviselő eltávozásával vagy elhunytával kellett - általában a lakásukon tárolt - városi iratokat visszaszerezni. így például a vármegye egyik fiskálisától, aki Püspökvác ügyeiben asszisztens volt, a „nála [levő], varasunknak sok rendbéli írásai"-t kísérelte meg visszakérni a fő- és aljegyző.

157 Egy másik esetben Kép János „egykori polgártárs" fiánál maradt iratok visszaszerzésére kértek meg valakit, felajánlva akár 40-50 forintot is a várost illető írásokért.

158 Az elintézett, de még határidős aktákat is a levéltárban „rejtették" el, „conserválták", vagyis irattározták. De sokszor „minden vizsgálás nélkül" tettek el a levéltárba több év alatt keletkezett iratokat, pl. számadásokat.

159 A levéltári anyag kezelése és elhelyezése 1848-ig, a földesúri hatóság megszűnéséig a városi levéltárakat a püspöki, illetve a káptalani földesúr felügyelte. Migazzi Kristóf püspök által 1764-ben kiadott statútumokban előírta, hogy „A város irattárát az uradalmi tiszt évenként vizsgálni fogja, vajon az iratok, jegyzőkönyvek és a többi ún. írott eszközök jó rendben és biztos helyen tartatnak-e?"

160 1802-ben a választott község is jogot szerzett, hogy a város vagyonán kívül a levéltárat, annak állapotát is ellenőrizhesse.

161 1818-ban változatlanul fennállt a választott község bizalmatlansága a tanács és a jegyzői hivatallal szemben az iratok gondatlan kezelése miatt. De ekkor a tanácsülésen kereken kimondták, hogy 153 PMLV. 401-a Püspökvác tü.jkv. 260/1819., 391/1819., 142/1821. ' 154 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 211/1810. 155 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 447/1817. 156 PMLV. 401-a Püspökvác tü.jkv. 445/1821., 10/1822., 354/1824. 157 PMLV. 401-a Püspökvác tü.jkv. 729/1809., 19/1810. 158 PML V. 401 -a Püspökvác tü. jkv. 307/1802. 159 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 768/1820., 394/1824. i6

° KARCSÚ II. 16. 161 PML V. 401-c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir., Acta org. 1802-1834. 255